Amikor jól megy másoknak

Amikor jól megy másoknak

Írta: Gill Savage | Publikált: 2015. április 9.

„Minden dolog a legjobb javamra van” – mi, keresztények, gyakran halljuk ezt. Milyen csodálatos dolog hinni ebben! Szerencsések vagyunk, hogy ebben hihetünk. De hogyan gyakorolhatom ezt az életben, ha kísértve vagyok például arra, hogy irigy legyek másokra?

„Az életem pont olyan, amilyenek megálmodtam” - írja az egyik barátom a Facebookon. Hmmm… úgy tűnik, néhány embernek mindene megvan, nem igaz? Ez az első gondolatom, amikor ezt elolvasom. Karrier, egészség, pénz, férj, aranyos gyerekek, tehetség, mind megvan. Nem mondhatom, hogy az első reakcióm az öröm. Miért töltsem azzal az életemet, hogy mások sikereinek örüljek, amikor az én álmaim darabokra hullottak? Ezek az érzések erősek, majdnem ellenállhatatlanok. Dühösnek érzem magam.

Ahogy ott ülök ilyen érzésekkel és gondolatokkal a fejemben, imádkozom egyet röviden: „Istenem, segíts nekem, nem akarok ilyen lenni!”

Ezek az érzések erősek, majdnem ellenállhatatlanok.

Ekkor eszembe jut egy rövid igevers, amit egy barátom osztott meg velem néhány évvel ezelőtt: „Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt…” (1 Péter 5,6). Az igére gondolva érzem a késztetést, hogy engedelmes legyek Isten szavának. Tudom, többek között az előbb említett barátom életéből kiindulva, hogy az Isten Igéje iránt való engedelmesség békére és mély örömre vezet, egy életre, amely megingathatatlan a körülményektől függetlenül. Tudom, hogy Isten kezében vagyok, és hogy minden, ami történik velem, a legjobb javamra lesz.

Fordulj a földiektől a mennyeiek felé

Úgy döntöttem, hogy elutasítom az önsajnálkozó, irigy gondolatokat, és megerősítést kaptam arról, hogy Isten elégedett velem.

Úgy döntöttem, hogy elutasítom az önsajnálkozó, irigy gondolatokat, és megerősítést kaptam arról, hogy Isten elégedett velem. Jönnek a gondolatok: Miért ne gondoljak inkább arra, hogyan tehetek jót másoknak? Mennyien vannak, akiknek sokkal nehezebb, mint nekem! Miért gondolok mindig csak magamra? Egyre több ember jut eszembe, akiknek több segítségre van szüksége, mint nekem. Imádkozom értük, küldök néhány kedves üzenetet, és rengeteg ötlet jut eszembe, hogyan tehetnék jót velük. A szívem telve lesz mások gondoskodásától. Háttérbe szorítom magamat. Nem ez az a csodálatos élet, amit Jézus élt? Ő nem azért jött, hogy szolgálják, hanem hogy Ő szolgáljon és adja az életét. Gondolj bele, milyen szerencsés vagyok én, aki követhetem Őt, és nem kell a saját természetem és érzéseim szerint élnem, amik csak gyötrelmet okoznak, hanem helyette tehetem a jót és áldhatok másokat!

A Biblia arra is buzdít minket, hogy örüljünk az örülőkkel, és ezt már bizonyos mértékben eddig is tapasztaltam. Ez rendkívül boldog és tartalmas élet, annak ellenére, hogy az álmaim nem mindig válnak valóra. El kell fordulnom a földiektől a mennyeiek felé - ez őszinte elégedettséget és boldogságot hoz. Isten Igéje igaz.

„Mert aki akarja az életet szeretni, jó napokat látni,
forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót;
keresse a békességet, és kövesse azt.”
1 Péter 3, 10-11.