Az értékesebb csoda

Az értékesebb csoda

Írta: Michelle Dokken | Publikált: 2016. január 20.

Michelle két csodát is átélt át egy nap alatt, de tudja, melyik volt az értékesebb.

Egyik este egyik jó barátommal tartottunk autóval hazafelé és útközben beszélgettünk. Lehajtottunk a főútról. Átsoroltam a bal sávba, hogy megelőzzek egy kisteherautót. A jármű viszont – bár már félig mellettem volt - kitette a bal indexét, és kezdett átjönni a sávomba. Abban a pillanatban teljesen biztos voltam benne: „Nem lát engem, nekem fog jönni!”.

Időm nem volt a gondolkodásra, de valami azt mondta: „Fékezz! Fordulj balra!” Tőlünk balra volt egy akadály az út közepén. Elrántottam a kormányt és közben azt gondoltam: „Mindenképpen karambolozni fogunk, de legalább a teherautó nem jön belénk.” Hihetetlen módon pont abban a pillanatban, mikor elrántottuk a kormányt, egyenesen egy mellékútra hajtottunk rá, ami a főút két oldalán volt. Közben magunkkal ragadtunk egy rudat, ami berepesztette a szélvédőt. Normálisan lefékeztem és biztonságosan megálltam. A teherautó egyáltalán nem látott minket. Befejezte sávváltást és továbbhajtott. Mi némán néztünk egymásra. Semmi más nem sérült meg csak a szélvédő.

Az első csoda

Egyszerű hálával akartam elfogadni a helyzetet, ehelyett azt kérdezgettem magamtól, hogyan történhetett ez meg.

Miközben tovább vezettünk egy kis sokk kíséretében kezdtük el felfogni, mekkora csoda, hogy túléltük. A mellékút valahogy csak megjelent mikor kanyarodtam, autók nem voltak mögöttünk, mikor fékeztem, és a rúd is csupán megrepesztette a szélvédőüveget. Az autó felett teljesen elveszítettem a kontrolt. Hogy a balesetből szerencsésen kerültünk ki, nem az én rátermettségem miatt volt. Nem azért volt, mert én olyan okosan vagy gyorsan tudtam volna gondolkodni. A barátommal együtt úgy gondolom, hogy Jézus figyel minket minden helyzetben, és Ő segített abban a pillanatban is.

Nehéz valami megmagyarázhatatlanban hinni. Egy csoda valaki más kezébe helyezi a gondot, bár ezt nem tudjuk bizonyítani, vagy értjük mindig, hogyan és miért. Egyszerű hálával akartam elfogadni a helyzetet, ehelyett azt kérdezgettem magamtól, hogyan történhetett ez meg. Istennek terve volt az életemmel – nem jött még el az ideje annak, hogy meghaljak.

De ekkor kezdtek a gyakorlati részletek a központba kerülni. Mennyibe fog ez az egész kerülni? Fizet majd a biztosító? Mit fog a rendőrség mondani? Elkezdtem idegeskedni, ami nagyon zavart, mert tudtam menyire valószínűtlen kijönni egy ilyen veszélyes helyzetből személyi sérülés nélkül. Hálás akartam lenni, de még mindig nem tudtam elhessegetni az aggasztó gondolatokat.

Az jelentősebb csoda

Egyszer csak megértettem. Azért tette az egyik csodát, hogy a fontosabb második csodát is megtapasztalhassam. Meg lettem óvva komoly sérülésektől, talán a haláltól is, és máris arra vagyok kísértve, hogy kételkedjek Jézus gondoskodásában. Az én keresztény hitem szerint viszont Ő is harcolt és győzött a saját kísértései felett, és így ezt nekem is lehetővé tette. Azért élek, mert én arra lettem elhívva, hogy ezt a célt elérjem.

Jézus szívesen segít annak, aki kéri Őt.

Néha nem egyszerű arra gondolni, hogy a kételkedés és az aggodalom kísértés vagy bűn volna. A legtöbb ember a földön aggódik és kételkedik egyik vagy másik dolog miatt. Emberi lényként természetes, hogy vannak ilyen érzések. De minél jobban aggódok, annál nagyobb hatalma van annak az érzésnek felettem. Hogyan változtathatok ezen? Van egy reményteljes vers, „Mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” 1 János 5:4. Le kell győznöm a kételkedő és aggódó gondolataimat, és hinnem, Jézus továbbra is vigyázni fog rám minden helyzetben.

Az egyetlen módja annak, hogy legyőzzem ezeket a gondolatokat, az hogy segítségért és békéért imádkozok a helyzetben. Felveszem a harcot a nyugtalan gondolatok ellen. Jézus készségesen segít annak, aki kéri Őt. Ez nem feltétlenül tűnik túl lenyűgözőnek egészen addig, míg az ember személyesen meg nem tapasztalta azt a megkönnyebbülést és kényelmet, ami arra késztet, hogy megszabaduljunk ezektől a nehéz terhektől. Egy új személlyé lehetek az által, hogy hitben engedelmeskedem Isten szavának. Ez a valódi csoda.

„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” Zsidók 11.1.

Én nem tudom bebizonyítani csodáimat vagy látni őket, de megújuló hitem Isten Igéjében, és a hatalom, melyet adott nekem, hogy képes legyek legyőzni az aggodalmat az adott helyzetben elég bizonyíték arra, hogy mind a kettő csoda megtörtént.