Emlékszem, épp volt egy 50 koronás (kb. 2000 Ft) az autómban, ami ritkán szokott előfordulni. Rájöttem, hogy ez neki lett félretéve, és nem is akarom visszakapni.
Úton voltam a kórházba, hogy életet adjak az ötödik gyermekünknek.
Néhányszor vissza kellet mennem a házba az autómtól, hogy mindent kihozzak, amire szükségem lesz.
A városban, ahol élek, van egy nagy rehabilitációs központ, ahol rokkant emberek élnek. Gyakran látom őket az utcán.
Mialatt az autómtól mentem vissza a házba, egy férfi, akit azelőtt soha nem láttam, odajött hozzám, és megállt mellettem.
„Kölcsön tudna nekem adni 30 koronát (kb. 1200 Ft)? Itt lakom a rehabilitációs központban.
Hétfőn vissza tudom adni, ha eljön” – mondta.
Arra gondoltam, milyen megalázó lehet ez neki, hogy egy idegentől kér pénzt. Elgondolkodtam rajta, milyen lehet az élete…
Emlékszem, épp volt egy 50 koronás (kb. 2000 Ft) az autómban, ami ritkán szokott előfordulni. Rájöttem, hogy ez neki lett félretéve, és nem is akarom visszakapni.
„Nagyon szépen köszönöm, megemlékszem majd önről az esti imámban” – mondta, és elment.
Aznap este majdnem elvéreztem. Látszólag „véletlenül” felfedezték a vérzést, mielőtt elvesztettem az eszméletemet.
Azon az éjszakán szükségem volt annak az embernek az imájára.
Soha nem láttam ezután őt.
Nagy alázattal gondolok vissza erre az eseményre, és hálás vagyok Istennek a Szellem hangjáért, ami ösztönzött, hogy segítsek azon a napon.