Hogyan lettem kereszténynek kinéző emberből igazi keresztény

Hogyan lettem kereszténynek kinéző emberből igazi keresztény

Írta: Alyssa Laing | Hely: Winnipeg, MB, Canada | Publikált: 2016. január 31.

Alyssa bárhogy próbálkozott, érezte, valami még mindig hiányzik életéből.

Alyssa Jézusnak adta szívét, részt vett gyülekezete minden programján és elhatározta, istenfélő életet akar élni. De amikor ezt tenni próbálta, rájött, egyáltalán nem tudja mit is foglal magába a valódi istenfélő élet. Néhány dolog nyilvánvaló volt: kedvesnek kell lenni a többiekkel és szeretni őket, nem beszélni csúnyán, jót tenni, stb. Tudta hogyan kell istenfélő kereszténynek kinézni, és ez szerint tett. De valami hiányzott. Úgy érezte, kell legyen valami több ettől, valami mélyebb dolog.

Ez Alyssa története arról, hogyan találta meg azt a bizonyos „valami többet”.
 

Válaszok keresése

Olyan dolgokon kaptam magam rajta, amiket nem éreztem helyesnek. Például gyakran különösen feszült lettem, ha az emberek nem úgy tettek, ahogy én gondoltam, hogy tenniük kellene. Vagy mikor mondtak dolgokat, amik az én lelkiismeretem és világosságom szerint nem oda passzoltak. Persze attól még mosolyogtam és nem hagytam, hogy ez látszódjon rajtam. Azt tudtam, hogy ez nem volna „keresztény” dolog, de attól még bensőmben továbbra is feszült maradtam. Úgy éreztem, kell legyen valamilyen mód, hogy ezektől a belső érzésektől megszabaduljak.

Teljes mértékben Istennek tetsző módon akartam élni, de nem tudtam belenyugodni abba, hogy emberi természetem által megkötözve tovább vétkezzek, megbocsátást kérjek, aztán újra vétkezzek.

Egy jó darabig ezzel a dilemmával küzdöttem. Próbáltam beszélni az ifjúsági pásztorral és másokkal, de sehol sem kaptam igazi választ. Az idő múlásával egyre tehetetlenebbnek éreztem magam azzal a bűnnel szemben, amelyet a természetemben láttam. Irigység, türelmetlenség, tisztátalan gondolatok, stb. Teljes mértékben Istennek tetsző módon akartam élni, de nem tudtam belenyugodni abba, hogy emberi természetem által megkötözve tovább vétkezzek, megbocsátást kérjek, aztán újra vétkezzek. Úgy éreztem, nem én irányítom döntéseimet és tetteimet. A természetemben lakozó bűn vezetett és irányított engem.

A kulcs

Isten csodálatos kegyelméből válaszolt szívem vágyára, mert látta szükségemet. Találtam egy gyülekezetet ahol olyan üzenetet hallottam, mint még sehol: hogy szabad lehetek a saját bűnös emberi természetemtől, a hajlamaimtól, melyekkel mi emberek születünk, és amelyekkel szemben tehetetlenek vagyunk. Életemben először hallottam, hogy végezhetek a bensőmben lévő nyugtalansággal. Hogy felhagyhatok a pletykával, hazugsággal, irigységgel és mindennel, amiről tudtam hogy bűn.

Életemben először hallottam azt, hogy végezhetek a bensőmben lévő csalódottsággal.

Megtanultam, hogy Jézus, mint ember fia, éppen azzal az emberi természettel született, mint mi mindannyian. Hogy mivel Ő legyőzte a bűnt testében, ezt én is meg tudom tenni. Hogy az Ő életműve miatt van kegyelem a bűnök bocsánatára és arra, hogy ne vétkezzek soha többé. Hogy lépésről lépésre járhatok azon az úton, amelyet Ő végigjárt. Hogy Ő egy igazi Főpap, aki kegyelmet ad és segít, mikor a természetemben lévő dolgokkal szembeszállok, de nincsen erőm azok legyőzésére. Minden erőt megad, amire szükségem van. (Zsidók 4:14-16)

Hogyan működik ez a mindennapi életben?

Sokszor amikor elterveztem valamit, előre eldöntöttem, hogy pontosan hogyan fogom csinálni. Aztán jött valaki egy teljesen más véleménnyel. Ilyen esetben kétféleképpen reagálhatok. Makacsul ragaszkodhatok ahhoz, hogy én tudom jobban; vagy – tudva, hogy az Ige azt mondja, legyünk szelídek és alázatosak – elismerhetem, hogy emberi büszkeségem miatt akarom keresztülvinni saját akaratomat és kiálthatok Istenhez, hogy adja meg a szükséges erőt, hogy ne vétkezzek.

Megtaláltam a mélyebb életet.

Ez nem azt jelenti, hogy keresztényként hagynunk kell, hogy mások irányítsanak minket, hanem azt, hogy feladjuk saját akaratunkat, hogy Isten akarata érvényesülhessen. Melegszívű, rugalmas akarok lenni másokkal szemben és szeretni akarom őket. Büszkeségem csak eltávolít a többiektől és rideggé tesz. Hála Istennek, hogy ez nem kell így legyen! Nem kell, hogy bűneim uralkodjanak rajtam.

A válasz boldoggá tett és békét hozott életembe. Megtaláltam azt a tartalmasabb életet, melyet kerestem. Megértettem, hogy a kapott bűnbocsánat, és hogy Jézust beengedtem szívembe, csak az első lépések. Az isteni élet azt jelenti, hogy folyamatos fejlődésben állok. Egy mindennapos döntés, hogy Jézust akarom követni azon az úton, amelyen Ő járt földi életében. Lépésről lépésre, napról napra, hétről hétre. Azt is megértettem, hogy ennek eredményeképp természetem át lesz formálva. „Fia ábrázatához hasonlatos” Róma 8:29 Szabad lehetek bűnös természetemtől. Szabad, hogy istenfélő életet éljek.

„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.” 2 Korinthus 5:17