Otthon – egy biztonságos menedék?

Otthon – egy biztonságos menedék?

Írta: Amberly Williams | Hely: Vancouver, Kanada | Publikált: 2015. november 5.

Délután két óra van. A ház békés és csöndes. A konyhaasztalnál ülve élvezem az utolsó csendes perceket egy csésze kávé mellett.

Húsz perccel később a gyerekek ricsajozva megérkeznek, a ház újra zajos lesz, és megtelik élettel.

Tudom, mi fog történni: a gyerekek izgatottan elmesélik napjukat egymás szavába vágva, egyik gyerek megmutatja, mit csináltak az iskolában; a másik csendben odasettenkedik a számítógéphez, hogy kedvenc játékával játszhasson, és valószínű, hogy civakodás és sírás is lesz. Majd természetesen mindenki megéhezik!

Ételkészítés közben elgondolkodom anyai szerepemen. Érzem annak felelősségét, hogy mindenkinek betöltsem szükségét és belátom, hogy nem megy saját erőmből. Szükségem van segítségre Istentől. Ezt a segítséget az Ő igéjében találom.

Mire használtam az időmet a mai napon? Hagytam, hogy a gondolataim össze-vissza kalandozzanak mindenféle cél nélkül? Csak magamra gondoltam és arra, amit ma el akarok érni? Talán összehasonlítottam családomat, helyzetemet és otthonomat másokéval? Vagy ellenkezőleg, elismertem, hogy szükségem van Isten segítségére, hogy szabad legyek ezektől az önközpontú és egoista gondolatoktól, hogy tanulhassak másokat szolgálni örömmel, anélkül, hogy bármit is visszatartanék? Fordítottam időt arra, hogy gyermekeimért imádkozzak, hogy képesek legyenek ellenállni a negatív hatásoknak, amikkel az iskolában találkoznak? Építettem magam hitemben napközben, hogy amikor a gyerekek hazajönnek, érezhessék, hogy az otthon egy biztonságos menedékhely, telve jósággal, reménnyel és szeretettel?

Példabeszédek 31,27-ben meg van írva egy derék asszonyról: „Ügyel háza népe dolgaira, nem kenyere a semmittevés.”

Látom az óriási feladatot, amit Isten adott nekem – nem viszonyulhatok hozzá könnyelműen. Ha a semmittevés hatalmába kerít, akkor nem leszek képes táplálékot adni a gyerekeimnek és másoknak, akikkel érintkezem, és így kárt szenvednek mind a körülöttem lévők, mind a következő generációk, akik utánunk jönnek. De ha közel tartom magam Istenhez, és feltöltekezek szavával, Ő megerősít, hogy győzhessek egoizmusom felett, és így áldhatom gyermekeimet. Otthonom oázis lehet a sivatag közepén!

Így örömmel várhatom a délután két órát, mert reménység van szívemben, és fel vagyok fegyverkezve Isten igéjével. Ezáltal életöröm és győzelem sugárzik otthonomból!