A gyermek várakozásai

A gyermek várakozásai

Írta: Arild Tombre | Publikált: 2016. április 15.

Amikor egy gyermek világra jön, a gyülekezetben meg szoktuk áldani. Amikor ott állunk a gyermekkel a kezünkben, tudjuk, hogy még nagyon sok minden vár rá élete során.

A gyermekek nagy várakozással tekintenek a jövőbe. Tudjuk, hogy ebben a világban csalódással is fognak találkozni, megismerik a fájdalmat és a bánatot. De nekünk, akik részt veszünk abban, hogy megáldjuk őket, azok között kell lennünk, akik fájdalmat és csalódást okoznak nekik? Válaszoljunk hangosan: Nem! Soha!

Jób 6,15-ben van írva: „Atyámfiai hűtlenek (hűtlenül elhagytak–Károli ford.), mint a patak…” A 18-20. versekben folytatódik: „Letérnek útjukról a karavánok, de kietlen helyre jutnak, és elpusztulnak. Nézelődnek Téma karavánjai, a sébai vándorok bennük reménykednek. De megszégyenülnek, amiért bennük bizakodtak, csalódnak, amikor odaérnek.”

Gondold meg, egész karavánok jöttek nagy kísérettel, és csalódtak. Igen, elvesztek, mivel vizet kerestek, de nem találtak. A patak kiszáradt.

Gondoskodás utáni vágy

Könnyű elképzelni gyermekek egész „karavánját” telve várakozással és reménnyel, akik szeretetre, gyengédségre és megértésre vágynak, és olyan példákat keresnek, akiket követhetnek. Hol fognak ilyen példákat találni, ha nem találják meg bennünk, akik arra törekszünk, hogy Jézus tanítványai és követői legyünk a földön? Ezen a területen mindegyikünknek nagy a felelőssége. Szeressük és szolgáljuk Istent, mert így patakunk mindig telve lesz vízzel, áldás folyamaival! Ne hagyjuk cserben őket, és ne okozzunk csalódást nekik! Szeressük házastársunkat, szüleinket, és teremtsünk oázist otthonunkban, ahol senkinek sem kell csalódnia és megszégyenülnie, aki itt keres menedéket! Tegyünk ugyanígy a Közösségben is!

Segítsd a gyermekedet!

Valaki egyszer a szülőknek ezt az intést adta: „A gyermekben Isten saját magát adja neked, hogy aztán te adhasd magadat neki. Ahogyan a gyermekeddel bánsz, úgy bánsz Istennel is. Segítsd gyermekedet az élet harcában! Évek szenvedése is ritkán tudja kijavítani azt a kárt, amit a kezdeti mulasztás okozott.”

Gondold meg, milyen zavart keltesz a gyermek szívében, ha megismerte a keresztény életet és viselkedést, és aztán rá kell jönnie a környezetében, hogy az élet és a tanítás nem egyezik! Kedves barátom, a patakunknak mindig telve kell lennie élő vízzel!

1Wetterlund, N.P., „Ditt Barn”, Skjulte Skatter, 1931. január