1996-ban a szabó Sigurd Bratlie temetése hatalmas tömeget vonzott. Ekkora temetés még nem volt Olav norvég király halála óta.
Sigurd nem tehetséges beszélőként vagy nagy íróként volt ismert. Az ő esetében azt sem mondhatjuk, hogy született vezető lett volna.
Mégis 3300 testvér jelent meg a temetésén az egész világról. Vajon mi lehetett különleges ebben a szabóban?
A kezdet
Sigurd Bratlie 1905 júliusában született a Bratlie farmon Norstrandban, Oslóban. Keresztény családban nőtt fel, és már 9 évesen Istennek adta az életét.
Majd eltelt 6 év. Sigurd az Otto Treider nevű kereskedelmi iskola tanulója volt, mikor hirtelen váratlan fordulatot vett az élete:
Egyik iskolatársán keresztül kapcsolatba került Edvin Bekkevolddal, az oslói gyülekezet vezetőjével, és ez által a Keresztény Testvéri Közösséggel.
„Amikor megértettem a hirdetést, egy percet sem haboztam,” – meséli Bratlie 35 évvel később. Ezáltal értelmet nyert az élete.
A gyülekezetben Bratlie több testvért megismert, akik később nagyon sokat jelentettek neki. Többek közt Johan Oscar Smith-et és Elias Aslaksen-t. Sokszor egészen éjszakába nyúlóan beszélgetett velük, hogy segítséget kapjon a személyes keresztény életére nézve. Ily módon Bratlie csendesen növekedett szellemi fejlődésében sok éven keresztül.
Szolgálat. Hála. Hűség.
Bratlie szerény ember volt, akinek Johan Oscar Smith tanítása nagy örömet szerzett – kijelentést kapott arról, hogy Krisztus megjelent természeti testben és a Krisztus testéről. Annyira lelkes volt, hogy arra használta szabadidejét, hogy ezeket az igazságokat véghezvigye a saját személyes életében, és hogy az embereknek is hirdesse.
Éppen ez volt olyan nagy Bratlie-ban: a saját életében helyezte gyakorlatba az igazságot. Ily módon tudott beszélni Jézus követéséről a halálba, az élete pedig tanúskodott mellette. Ez volt a fő célja egész életén keresztül. Ezért iratta fel az oslói gyülekezet összejöveteli teremének falára: „Gondot viselj magadról és a tudományról; maradj meg azokban; mert ezt cselekedvén, mind magadat megtartod, mind a te hallgatóidat.” (1. Tim. 4,16)
Egy másik ismertetőjele volt Bratlie-nak, hogy őszinte fájdalma volt az a könnyelmű igehirdetés miatt, ami átváltoztatta a bűnök bocsánatát bűnök elnézésére. Ez ellen harcolt egész életén keresztül mind az írások és a beszédek által.
Isten szavában meggyökerezve
Sigurd Bratlie sokszor kérdezte:
„Van arra egy igéd, amit teszel? Mikor annak, amit teszel vagy mondasz, Isten igéje az alapja, akkor nem tévedhetsz. Még a bolond sem téved el a Szentség Útján…” Ez okból használta gyakran Isten igéjét, amikor a véleményét kérdezték egy kérdéssel kapcsolatban. Így tudott segítséget nyújtani minden embernek kultúrától vagy életszínvonaltól függetlenül. Nem kapott dicsőséget vagy tiszteletet. Csupán megosztotta velük Isten Szavát.
„Én nem prédikálok, hanem előhozom, mit mond Isten Igéje” - mondhatta a szószékről.
Krisztus a fej
„Sigurd Bratlie láthatatlanná teszi magát, amikor Isten Igéjét hirdeti. Akik hallgatják, Krisztust Életét látják meg” - mondta Elias Aslaksen Bratlie-ról a 70. születésnapján.
Mindenkit a fejhez, Jézus Krisztushoz kötni. Ez volt Bratlie számára a legsürgetőbb feladat. Ily módon mindenkinek, akit élete és igehirdetése a gyülekezetbe vezetett, lehetősége nyílt szellemi személlyé válni egy közvetlen kapcsolat által Krisztussal. Az volt a kívánsága, hogy mindenki megismerhesse Istent személyesen, és ezért a lehető legegyszerűbben hirdette az evangéliumot, hogy az utcán egy hétköznapi ember is megérthesse.
A misszió – mindent az evangéliumért teszek!
1975-ben Bratlie egy kagylóval fedett oldalú házból írt levelet, onnan, ahol tartózkodott, az Andok hegyláncai és a Csendes-óceán között Chilében. Egy hetet töltött ott egy lengyel családnál, akiket „kifejezetten istenfélőknek” írt le, de mikor visszatért Norvégiába, a kapcsolat megszakadt, és a későbbiekben sem sikerült velük újra felvenni kapcsolatot.
25 évvel később Andreas Schneider és Kjetil Evensen Chilében misszióztak, és elénekeltek egy éneket a közösségi énekeskönyvből. Egyszercsak egy chilei férfi odament hozzájuk, és megkérdezte őket, hogy honnan vannak azok az énekek. „Sok kazettám van ezekkel az énekekkel otthon” - mondta. „Egyszer egy Bratlie nevű norvég meglátogatta a szüleimet, és náluk lakott egy hétig. Már 25 éve keresek valakit, aki ismeri őt.”
Ezt a fajta missziós munkát végezte Bratlie. Ha hallott egy lélekről a világ egyik sarkában, aki az igazságot kereste, nem habozott útra kelni és meglátogatni őt még akkor is, ha egyedül lakott, messze minden kitaposott úttól, egy idegen országban.
És ez a missziós munka eredményes volt. Egymás után lettek megragadva az emberek, miután látták, ahogy Krisztus dicsősége ragyog, és hallották az egyszerű és megelevenítő beszédet. Bratlie nem állt meg annál, hogy az emberek megtértek: tovább dolgozott, hogy mindenki „tökéletes legyen Krisztusban”, ahogy maga Pál is tette. (Kol. 1, 28)
Bratlie beutazta először Norvégiát, Dániát, Svédországot, később egész Európát és végül bejárta a világot keresztül-kasul.
1976-ban Elias Aslaksen hazatért Istenhez, és Bratlie vette át a vezetést. Ez a szolgálat egészen a haláláig megmaradt.
Bebörtönözve Bagdadban
Csupán néhány ember hallott Norvégiában a Sigurd Bratlie névről 1978 ősze előtt. Viszont azon az őszön ez a csöndes, nyugodt ember váratlanul magára vonta a norvég kormányzat és a sajtó figyelmét.
Egyik összejövetelen Bagdadban az iraki rendőrség letartóztatta Bratlie-t és a másik két ott tartozkodó személyt. Értesítést nem küldtek a norvég hatóságoknak, de néhány nappal később, mivel nem érkezett meg Egyiptomba a várt időben, felesége bejelentette eltűnését. Egy egész hónapba telt, míg a norvég hatóságok rájöttek, hogy Sigurd Bratlie-t, a norvég szabót, Irakban letartóztatták, és börtönbe zárták az iraki nemzetbiztonság ellen való illegális tevékenységben való részvétel gyanúja miatt.
Így történt, hogy Sigurd Bratlie fogságban maradt 143 napon keresztül, 1978 novemberétől egészen 1979 húsvétig. Számos kormányzati hivatalnok keményen dolgozott Bratlie kiszabadításán, többek között Knut Frydenlund külügyminiszter, Thorvald Stoltenberg államtitkár és Yvonne Huslid (aki Irakba is elutazott, hogy tárgyaljon Saddam Husseinnel a foglyok kiszabadításáról). 73 évesen, gyenge egészségügyi állapotban 143 napot eltölteni ott nem volt a legegyszerűbb helyzet.
„Mert írva van…: »Akik Istent szeretik, minden javukra van.« Ennek valóban próba alá kell esnie. Történjen bármi, függetlenül a helyzetektől, amik keresztezik utunkat. Világos, hogy történhet veled annál sokkal rosszabb helyzet, mint hogy bebörtönöznek, és ami ezzel jár. Ez nyilvánvaló. A hétköznapok folyamán sok nehéz helyzettel találkozunk” – mondta első üzenetében Bratlie, miután kiszabadult az iraki börtönből.
Befejezés/ Élete vége
„Ő Isten egyik apostola”- mondta Aksel J. Smith közeli testvéréről és munkatársáról 90-edik születésnapja alkalmával. Hetvenöt év telt el azóta, hogy Bratlie a gyülekezetbe jött, és ezidő alatt hitelesítette kezdetben tett bizonyságtételét – hogy Isten tökéletessé teszi őt a szolgálatában. Ezt igazolhatta Smith, Bratlie életét szemlélve. Bratlie szolgálata mint apostol, hatalmas hatással volt a közösség fejlődésére és növekedésére.
Fél évvel később mélyen tisztelt és szeretett testvérünk hazaköltözött, több ezer hálás barátot hagyva maga után.
A temetést 1996. január 31-én Brunstadban, a gyülekezet központjában tartották meg. Körülbelül 3300 barát kísérte el utolsó, méltó útjára azt az embert, aki olyan sokat jelentett nekik, és aki örök jelentőséggel bírt számukra.