Bűn van bennem – bűnt cselekszem

Bűn van bennem – bűnt cselekszem

Írta: Milenko van der Staal | Publikált: 2010. április 13.

Keresztény Testvéri Közösség

  • Hisszük, hogy miután bűnbocsánatot kaptunk, az az elhívásunk, hogy - mint tanítványok - Krisztust követve legyőzzük a bűnt és szentek legyünk, ahogyan Ő is szent.
  • Azáltal, hogy a Szent Szellem segítségével megtagadjuk magunkat, a megszentelődés folyamatába lépünk be.
  • A Biblia az alapja és útmutatója a hitünknek és tanításunknak.
  • Vannak közösségeink és munkát végzünk több mint 65 országban.
  • Ez a honlap kifejezetten neked készült, ha érdekel, hogy ilyen életet élj keresztényként.

Tudj meg többet a Keresztény Testvéri Közösségről a oldalon.

János azt írja, hogy bűn mindannyiunkban van, de aki a bűnt cselekszi az nem látta Istent, sem meg nem ismerte Őt. (I.Ján.1,8; 3,6) Mi tehát a különbség a kettő között?

 

A bűneset

A bűn, Éva és Ádám által jött be a világba, az miatt, mert engedetlenek voltak Istennek. Ebben az engedetlenségben – amit bűnesetnek nevezünk – tisztátalanná váltak és mindketten bűnössé lettek természeti-testükben. (I.Móz.3, 1-6; Róm.5,12). Természeti-testükben kívánságok és indulatok laktak, amelyek felébredtek és elkezdtek ellenkezni Isten akaratával. Ezeket a kívánságokat hívjuk a természeti-testünkben lakozó bűnnek, vagy önakaratnak.

Bűn van bennem – kísértés

Mindenki örökölt bűnt a természeti-testében, ezért mondhatjuk azt, hogy mindenkiben bűn van. (I.Ján.1,8). Ezeket vesszük észre a kísértéseinkben. „Mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván bűnt szül.” Jak.1,14-15. Kísértve lenni tehát nem ugyanaz, mint vétkezni, de ha értelmünkben tudatosan engedünk a kívánságainknak, akkor a bűn „megfogan”, ezáltal egy kapcsolat jön létre az értelmünk és a természeti-testünkben lakózó bűn között.

Vétkezni – bűnbe esni

Nagy különbség van aközött, hogy bűn van bennem, vagy bűnt cselekszem. Azok vétkeznek, akik vétkezni akarnak, és nem akarnak megszabadulni a bűntől. „Aki a bűnt cselekszi, az ördögtől van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik.” (I.Ján.3,8) „Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül.” (Jak.1,15.). Itt szellemi halálról van szó, egy Istentől való eltávolodásról. Isten nem lehet közösségben olyan emberekkel, akik nem akarnak megszabadulni a bűntől. Életünk reménység és Isten nélküli lesz.

Ennek ellenére megtörténhet, hogy mégis elesünk. Azonban, mivel nem akaratunkkal történt, ami történt, bánkódunk miatta, és azonnal felállunk újra. Mert az indulatunk az, hogy a jót cselekedjük. Az esés éberekké és figyelmesekké tesz minket, hogy ilyesmi ne történjen meg ismét.

Ne vétkezzetek!

„Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek!” (I. Ján.2,1.) Ez lehetséges, mivel meg van írva! Jézus, amikor emberként ugyanolyan körülmények között élt itt, mint mi, sohasem vétkezet, mert soha nem engedett a kívánságainak, melyek a természeti-testében laktak. Azonban Isten ítélhette a bűnt a természeti-testében! (Zsid.4,15; Róm. 8,3) Ezért a halál nem tudta visszatartani őt, és ezen áldozat által, utat nyitott számunkra vissza Istenhez, amely úton mi, mint tanítványok követhetjük őt. Milyen egy erőteljes és reményteljes evangéliumunk van!