Egy szellemi harcos

Írta: brunstad.org | Publikált: 2011. december 16.

Frøydis Bratlie nem csak a rákot győzte le – győzött a kétely és a halálfélelem felett is a szellemi fegyverek segítségével. Megállt, mint szellemi harcos, és a hite megőriztetett betegségének egész ideje alatt.

 

„A közösségi igehirdetés által – amely egy örömteli üzenet – hallottam arról, hogyan válhatok igazi szellemi harcossá” – mondja a lelkes és sugárzó Frøydis.
Másfél évvel a brunstad.org honlap megismerése után tudta meg, hogy már nincs rákja, és a hosszú ideje tartó betegség után újra erőre kapott. Egész életében hívő volt, de a betegsége ideje alatt az ő hite valóban meg lett próbálva. Efézus 6-ban van írva: „Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.” – magyarázza Frøydis. Nagyon sokat jelent neki ez az igevers – különösen mostanában.
„Ez az életem mottója” – mondja boldogan. 

Átadta magát hitben

Frøydisnek és a férjének, Øysteinnek két aranyos fia van, akik 4 és 6 évesek voltak, amikor Frøydist rákkal diagnosztizálták. „Természetesen sok gondolatom és kísértésem volt arra, hogy aggódóvá váljak. Nem tudtuk hogyan tovább” – mondja Frøydis.

 Számos kezelésre volt szüksége, sugárkezelésre és fárasztó kemoterápiára, ami lépésről lépésre legyengítette a testét.
„Nagyon nehéz helyzetben voltam, de elhatároztam, hogy hitben átadom magam Istennek és az Ő igéjét, a felemelő énekeket és az imát szellemi fegyverként használom.”
Frøydis elmondta, hogy gyakran ezen fegyverek segítségével szabadulhatott meg a nyomasztó gondolatoktól.
„Hálás vagyok azért, hogy ezeket a fegyvereket használva ellenállhatok az ördögnek azon a gonosz napon. Így a körülmények nincsenek hatással a szellememre” – mondja.

 

Nem volt lesújtva

Frøydis meg lett erősítve hit által ebben a nehéz időszakban. Ami nem jelenti azt, hogy nem jöttek nehéz gondolatok.

„Nem tudom megakadályozni, hogy a madár elrepüljön a fejem fölött, de azt igen, hogy fészket rakjon.” Frøydis ezzel a példával fejezi ki, milyen a hozzáállása a gondolatokhoz, amik feltörnek benne. „Nem tudom megakadályozni, hogy negatív gondolatok és kísértések jöjjenek, de ellenük tudok állni, így nem juthatnak a szívembe” – mondja.

Frøydis átélte, ahogy Isten ismeretlen ösvényeken vezette őt a betegsége ideje alatt. „Időbe telik, mire megismered ezeket az új ösvényeket, de egyetlen napon sem voltam lesújtva” – mondja. Pontosan úgy élte meg ezt, ahogyan az Úr útjai énekeskönyv egyik énekében van írva. „Viharban biztosan nyugszik szellemem, mert hitben oldódik meg minden.” (356-os ének)

 

A szellemi harc technikái

A szellemi harc technikáinak elsajátítása számos esetben segített Frøydisnek.
„A kórházban töltött idő alatt, és az azt követő hetekben különösen sok kísértésem volt” – mondja Frøydis.
Beszélt arról, hogy az iPod-ján egy éneket hallgatott az Úr útjai énekeskönyvből: „Ekére vetetted kezed, ne légy csüggedt!”
„Újra és újra meghallgattam ezt az éneket. Akkor ezek a negatív gondolatok nem kaptak táplálékot, és képtelenek voltak a szívembe jutni! A sötétség fejedelmének el kellett menekülnie! A szellemem még inkább megerősödött!”

Gondolatok a halálról

Frøydis arról mesélt, amikor egyszer a folyosón sétált a kórházban. Megállt és kinézett az ablakon, ami egy temetőre nézett. „Megálltam ott és elgondolkodtam, vajon hamarosan ott fogom végezni? Csüggesztő és kellemetlen gondolatok jöttek, melyek megpróbáltak mindent sötétté tenni számomra, de ahogy ott álltam, hirtelen feltöltődtem belső boldogsággal. Olyan volt, mintha kijelentést kaptam volna Istentől: nem, én soha nem fogok ott feküdni! A gondolataim és a szellemem egyenesen haza fog menni Jézushoz!”

„Attól a pillanattól kezdve a halálfélelmem elszállt, és telve voltam hihetetlen reménységgel és várakozással a nap iránt, amikor találkozni fogok Jézussal” – mondja Frøydis.

A halálfélelem legyőzése

Két másik alkalommal is átélte ezt a lesújtó halálfélelmet.
„Este mikor lefeküdtem, úgy tűnt, mintha sötét hullámok borítanának el ” – mondja Frøydis. Imádkozni kezdett és nem sokkal azután elaludt, de néhány nappal később, egy éjszaka közepén ugyanez történt.
„Ezúttal elhatároztam, hogy lemegyek a nappaliba, ahol egyedül lehetek. Letérdeltem a kanapé mellett és imádkozni kezdtem. Nem tudtam, hogy mit kérjek, ezért csak hosszú ideig mondogattam: kedves Jézus, kedves Jézus, kedves Jézus!” – emlékezik vissza Frøydis. Hirtelen eltűnt a sötétség, majd világosság és teljes csend lett.

Ezután ilyen próbába többé nem kerültem, ami a halálfélelmet illeti. „Már tudom, milyen harci technikával győzhetek ellene, ha ismét visszatérne” – mondja ujjongva.

Győzni a kétely felett

Frøydis már gyermekkorától kezdve igaz hívő. Mégis le volt sújtva kétkedő gondolatoktól. De mivel hitt abban, ami a János 20:29-ben van írva, sikerült neki megszabadulnia ezektől a kétkedő gondolatoktól fiatalként. Ez a vers Jézus beszéde tanítványához, Tamáshoz, aki nem hitte el, hogy Jézus feltámadt a halálból, amíg nem látta Jézus sebeit.
„Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek.”
„Beengedni a szívünkbe a kételyt olyan, mint kinyitni egy táskát, ami tele van szellemi erővel. Sohasem szeretném kinyitni.” – mondja Frøydis, hivatkozva Kolossé 2:15-re, ahol az van írva, hogy Jézus lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, legyőzve őket a kereszten.
„Bizonyosságot kaptam Istentől arra nézve, hogy nincsen olyan sötét gondolat, nincsen olyan erős szellemi erő, amit Jézus ne győzött volna le! Ugyanazzal az erővel, amelyet Jézus is használt, én is győzhetek felettük” – mondja Frøydis lelkesedéssel. Ebben a harcban ő „nem”-et mondott ezekre a gondolatokra, és választotta a nemes, ragyogó és építő gondolatokat.
„Soha többé nem kell, hogy nehéz napom legyen! Ez lehetséges! Nagyon hálás vagyok ezért!” 

Gondoskodás a Közösségben

Amikor Frøydis a hit harcát vívta, meg volt erősítve a különböző országokban elő felnőttek és gyermekek imádsága által. „Éreztem, hogy szeretet és gondoskodás vesz körül” – mondja. Elmeséli, hogyan segítettek neki a házimunkában és a gyermekfelügyeletben, amíg ő beteg volt. „Gondold meg! Ők a barátaim! Isten nagyon jó hozzám!” – mondja Frøydis hálával telve.

Élet a visszaesés lehetőségének tudatával

Frøydis már nem rákos és fizikai erőnléte teljes. Élete hátralevő részében mégis együtt kell élnie azzal a tudattal, hogy bármikor visszaeshet.
„Mégis hálás vagyok ezért a bizonytalanságért is, mert ez segít az élet komolyságának és rövidségének megértésében” – mondja Frøydis.

 

A családdal kapcsolatos gondolatok és a jövő bizonytalansága – a visszaesés lehetőségével – felerősödnek, ha valaki ilyen diagnózist kap, mint Frøydis. „Minden alkalommal, amikor ezek a gondolatok próbálnak elsötétíteni, megragadom, ami az Ézsaiás 45:11-ben van írva »Így szól az Úr, Izráelnek Szentje és Teremtője: Kérdezzétek meg a jövendőt tőlem, fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok reám!« Hinni ebben a versben erőteljes fegyver” – mondja Frøydis határozottan.

Frøydis szeretné a legtöbbet kihozni az életből. „Arra használom a napjaimat, hogy gyakorlom magamat Krisztus erényeiben a cselekedeteim által, gyakorlom magam abban, hogy áldás lehessek a családom, és a körülöttem levők számára. Mindig gyors akarok lenni önmagam megtisztításában” – mondja Frøydis és hozzáteszi, hogy ily módon készíti fel magát a Jézussal való találkozásra.

Frøydis boldogan éli napjait a családjával és a barátokkal. Az ő egyszerű hite a Róma 8:38-39-ben távol tartja őt a jövőtől való félelemtől: „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.”