Gyakorolhatjuk a boldogságot

Gyakorolhatjuk a boldogságot

Írta: Bessie Wong | Publikált: 2012. május 7.

Mikor Enoch Wong megfigyelte, hogy aki Isten akaratát teszi, igazán boldog lesz, döntést hozott. Most azt szeretné, hogy a közösségében lévő fiatalok is átéljék ugyanezt.

Annak ellenére, hogy még csak huszonöt éves, Enoch a legidősebb fiatal a hongkongi közösségben. Szombat késő este van, a focipályánál vagyunk a hongkongi gyülekezet új területein, és figyeljük az ifjúság heti meccsét. Enoch nagyon elfoglalt volt délután: a közösség területén dolgozott, zongorázott, fordított az ifjúságin és fuvarozta a lányokat a focimeccsre, akikkel végig együtt nevetett.

Több mint „jónak lenni”

„Éreztem, hogy misszionárius munkát kell végeznem, meg kell ismertetnem és szerettetnem másokkal ezt az életet, ami nem csak saját magát teszi boldoggá, hanem a körülötte lévőket is.” A hozzá legközelebb álló missziós területről beszél, a családról, barátokról és munkatársakról. Megkérem, hogy részletezze ezt az életet. „Teljesen győzedelmes élet.” Megáll egy kicsit, aztán hozzáteszi, „olyan élet, ami által mindig boldog lehetsz.” Ez az a keresztény élet, amiben hisz és amit él.

Mivel a közösségben nőtt fel, Enoch rendszeresen járt gyerekórákra és összejövetelekre, mint a többi keresztény gyerek. Azonban gyermekként nem látott semmi különöset ebben az életben.

„Abban az időben a gyerekórára járás csak egy megszokott program volt, csak egy szokásos dolog”, mondja. Tudta, hogy „kereszténynek lenni azt jelenti, jónak lenni”, de nem értette, hogy az igazi kereszténység ennél sokkal mélyebbre megy.

Talán mert idősebb lett, vagy a másoktól kapott segítség miatt, de Enoch lassacskán megértette, hogy milyen is igazi kereszténynek lenni. Ifjúkorában személyes döntést hozott, és egy ifjúsági összejövetelen szívét Jézusnak adta.

Döntést hozni

Miért kellett megtérnie? A közösségben mindig példamutató gyereknek tűnt. Amikor ezt megemlítem, ő beszél az elrejtett bűnökről, amelyek minden emberben megvannak.

Említ egy példát, ami minden fiatalnak ismerős. „Az ifjúkori vágyak – a másik nem iránti vágy – sok fiatalnak nehézséget jelentenek. Az elején nem is tudják, hogy ez bűn, és könnyű benne maradni” – mondja őszintén.

Máté 5,28-ban Jézus beszél erről a témáról, és nagyon tisztán leírja, hogy gondolataink ugyanolyan fontossággal bírnak, mint tetteink: „valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.”
Isten szava, amit a közösségben hallott, világossá tette Enoch számára, hogy a bűnök a természeti testben lakoznak, és a gondolatainkban kell harcolnunk ellenük. Azt is hiszi, hogy Isten igéje nem csupán eszmény vagy üres szó. „Valóban ellenállhatunk a bűnnek.” És ő ezt választotta.

Miután meghozta a döntést, az életnek továbbra is megvoltak a hullámvölgyei, de „ez volt a kezdet!”

Enoch életében 2005-ben történt egy jelentős fordulat, amikor lehetőséget kapott Norvégiában egy ifjúsági csoporttal dolgozni. Látta, hogy ezek a fiatalok hajlandók másokért élni, és ezáltal „nagy örömet szerezni saját magunknak és másoknak is.”

Enoch elmondja, saját maga is megtapasztalta, hogy ha Isten akaratát teszi, nagy örömben lesz része. Ezért többé már nem volt elégedett azzal, hogy csak fogadja mások jóságát. Haza akarta vinni ezt az életet a közösségében lévő fiatalok számára. „Azt akartam, hogy megtapasztalják ugyanazt a boldogságot és békességet, amit én is.”

„A boldogságot gyakorolhatjuk”

„Át lettem változtatva, és most már tudok másokat áldani” – így írja le magát Enoch, miután hazatért a mindennapi életébe Hongkongba. Voltak régi gondok és új elvárások is, de ő nagyon hálás, mivel ez sok lehetőséget ad neki arra, hogy kitartson, és mindig arra gondoljon, hogyan áldjon és építsen másokat.

Persze vannak időszakai, mikor megkísérti a kétkedés és a csüggedés. „Van egy vers Jeremiás könyvében, ami sokszor segít: azt írja, hogy Isten jövőt és reménységet ígért.” Arra is gondol, amit már átélt Istennel, és hogy úgy döntött, kitart hite mellett. „Ha Isten kiválasztott, biztosan készít nekem kivezető utat is.”

Mostanában, mikor Enoch a hongkongi fiatalokra gondol, örül annak, hogy együtt lehet olyanokkal, akiknek ugyanaz a vágyuk, mint neki. Számára a növekedésük csodálatos, „Láttam, hogy a boldogságról nem csak az összejöveteleken hallunk, hanem gyakorolhatjuk azt együtt a mindennapi életben; hogy jót tegyünk, áldjunk és építsünk.”

„A fiatalkor értékes”

Beszéd közben figyeli a fiatal fiúkat és lányokat, ahogyan föl-le futkároznak a focipályán. Egyikük mond valami vicceset, mire Enoch nevetésben tör ki. Ezek a fiatalok nyilvánvalóan örömöt és inspirációt jelentenek számára.
Tovább folytatja a beszédet a jövőről és hogy hogyan lehetünk evangélisták.„Sokat tehetünk fiatalként, és készen kell álljunk a lehetőségekre. A fiatalkor értékes. Isten útján haladni a legjobb dolog, amit tehetünk” – foglalja össze.