Új és boldog élet – a kereszt által

Új és boldog élet – a kereszt által

Írta: Inga M. Larsen | Publikált: 2016. június 15.

„Függetlenül attól, hol élsz és ki vagy, teljesen boldog lehetsz” – állítja Nadya Georgieva Bulgáriából. Tapasztalatból beszél, és szeretné megosztani velünk történetét.

Nadya Georgieva meleg mosollyal az arcán ül le velem szemben. Egy pohár vizet kínálok neki, és lelkesen várom a történetét. Nadya 36 éves, és könyvelőként dolgozik. Láthatóan csendes, békés ember, aki nem hívja fel magára a figyelmet. Mégis csodálnivaló módon árasztja magából a melegséget és szeretetet, amelyről szeretném tudni, honnan ered.

Nadya egy kis bolgár városban nőt fel alig tíz percre a görög határtól. Abban az időben az ország uralkodó ideológiája a kommunizmus volt, amely az egyenlőség és az összetartás elveit hangsúlyozta. Nadyának és két nővérének jó és biztonságos gyermekkoruk volt szüleikkel együtt Petrich városában.

Az iskolában Nadya a legjobbak között volt. Mint sok más diák, ő is sok tevékenységben vett részt. Minden este volt programja. Többek között kosárlabdázott, matematika szakkörre járt, táncolt és énekelt a kórusban.

 

Fiatal volt, amikor visszajelzéseket kezdett kapni a viselkedéséről. Az emberek úgy vélték, hogy nagyon dühös természetű. Amikor az anyja kért tőle valamit, első reakciója ez volt: „Miért nekem kell ezt megtennem?” Az iskolában pedig mindig igaza kellett hogy legyen, és addig vitázott, amíg el nem érte azt, amit akart.

„Gyötört a saját természetem – viselkedésem ilyen negatív megnyilvánulásai, melyek folyton megmutatkoztak, amikor a családommal és a barátaimmal voltam. A kommunista elvek azok voltak, hogy osztozzunk, segítsünk egymáson, legyünk jók stb. – ezekről hallottam, de nem sikerült így tennem.”

Esténként Nadya sokszor meglátogatta keresztény nagymamáját. Annak ellenére, hogy ő maga nem hit Istenben, szerette hallgatni, ahogy történeteket mesél a Bibliából.

„Olyan volt, mintha egy másik világba tekintenék be – egy olyan világba, amely teljesen távol állt attól a materiális világtól, amelyben éltem, ahol minden az emberi értelemre volt alapozva.”

„József története elbűvölt. Eladták rabszolgának Egyiptomba, és börtönbe vetették; mégis kapott erőt Istentől arra, hogy boldog és hálás legyen.”

Fordulópont

Nadya észrevette, hogy erős ellentét van a bibliai hithősök és saját élete között. Azonban 15 évesen fordulóponthoz érkezett, ami örökre megváltoztatta az életét.

 

Egy rövid és egyszerű rész, amelyet a nagymamája olvasott neki a Bibliából, megnyitotta szemeit arra, hogy kicsoda Isten. Ez megingatta azt az ateista gondolkodásmódot, amelyben felnevelkedett, és amely az országban uralkodott.

Az I. János 4,12-ből idéz:

„Az Istent soha senki nem látta…”

Hirtelen világossá vált Nadya előtt, hogy nem várhatja azt, hogy saját szemeivel lássa Istent. Hiszen senki sem látta Őt. Egészen egyszerűen hinni kell. Hinni abban, hogy ő is folyamodhat ahhoz a segítséghez és erőhöz, amely a bibliai hithősöknek is megvolt. Nadya megtért Istenhez, anélkül, hogy pontosan értette volna, hogy ez mit foglal magában. De Isten megelevenítette számára a Biblia szavait.


„Hihetetlen kegyelmet és kenetet kaptam Istentől. Elképesztő volt. Olyan időszak volt ez, amikor változni tudtam. Képes lettem arra, hogy ne legyek dühös; csak mert olyan hatalmas örömöt kaptam az Istennel való kapcsolatom által.”

Ezután Nadyát teljesen magával ragadta Isten igéje. Képes volt éjjel-nappal a Bibliát olvasni.

„Olyan volt, mint az élő víz” – meséli izgatottan. Látszik, hogy ezekből az ifjú évekből származó emlékek élénken élnek az emlékezetében.

Meglátta a „régi Nadyát”

Ezután a rövid időszak után, amikor megtapasztalta a megváltás örömét, Nadya ismét találkozott saját természetével. Ismét látta a „régi Nadyát” megszokott kívánságaival és viselkedésével.
Isten igéje erős vágyat keltett benne, hogy mindezzel végezzen. Nem volt elég csak az, hogy ökölbe szorította a kezeit, amikor a düh föllángolt benne. Teljesen szabad akart lenni: megszabadulni az egoizmustól, és végezni minden követeléssel és elégedetlenséggel, amely elő akart törni belőle, és érvényt akart szerezni magának.

Amikor Nadya 16 évesen megkeresztelkedett, a pap megkérdezte tőle a templomban, hogy miért keresztény. Nadya bizonyságtétele a János 14,15 volt:

„Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat.”

Ez volt a reménysége. Szerette Jézust, és meg akarta tartani az Ő jó parancsolatait, amelyekről oly sokat olvasott.

„A megkeresztelésem után nagyon csalódott lettem. Régi természetem még sokkal inkább gyötört. Keresztény lettem, mégsem voltam képes megváltozni. Ínségbe jutottam.”

Nadya sokszor hallott arról, hogy Jézus meghalt a kereszten, hogy bűneinkre bocsánatot kapjunk. Azonban ez már nem volt számára vigasztalás.

„Nem csak arra vágytam, hogy bocsánatot kapjak a bűneimre, hanem teljesen új emberré akartam válni.”

Új remény

Nem sokkal ezután a Keresztény Testvéri Közösségből néhányan meglátogatták Nadya gyülekezetét Petrichben. A vendégek elénekeltek egy éneket a magukkal hozott énekeskönyvből, és ez az ének új reményt adott számára.

Nadya iszik a pohárból egy korty vizet, mielőtt folytatná a történetet.

„Többek között hallottam azt az éneket, amely így szól: Én is akarom vinni a kereszt igéjét a bűn rabszolgáihoz (Az Úr Útjai 347). Ez kellett nekem. Ez az út – gondoltam.”

Nadya, aki eddig a bűn rabszolgájának érezte magát, most a keresztet a menekülés útjaként látta, amely szabadságra vezet. Annak ellenére, hogy Jézus teljesen ártatlan volt, meghalt a golgotai kereszten, hogy mi bocsánatot kaphassunk bűneinkre.

„De azt is láttam, hogy a kereszt ennél sokkal több. Jézus megölte – vagyis megtagadta – saját akaratát minden nap, minden kísértésben, amivel találkozott. Mindig Isten akaratát választotta a sajátja helyett. Erről ír úgy a Lukács 9,23-ban, hogy »vegye fel az ő keresztjét minden nap« – sokkal előbb, mint hogy keresztre lett volna feszítve a Golgotán.”

 

Nadya most már megértette, hogy Jézus nem csak megtagadta a bűn megnyilvánulásait – a mérges szavakat, a rossz cselekedeteket stb. –, hanem magukkal a kívánságokkal szemben vette fel a harcot, amelyek a természetében laktak – harcolt az önakarata ellen, amelyről a Biblia így ír: „bűn a testben”.

Ezen a „naponkénti kereszten” a bűn végre elszenvedte a halált, mielőtt cselekedet lett volna belőle. Jézus nem csak azért halt meg a kereszten, hogy bűneinkre bocsánatot kapjunk, hanem példát mutatott számunkra, amelyet követhetünk. Az a tény, hogy Ő sosem engedett a kívánságnak, hogy mérges legyen vagy irigy, sértődött és így tovább, lehetőséget adott Nadyának is, hogy ugyanerre az útra lépjen.

„Azok a szavak, amelyeket Pál ír a Galácia 2,20-ban, számomra teljesen új jelentőséget nyertek – meséli – »Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.«

„Világossá vált számomra, hogy ha megölöm az önteltséget és minden követelést, amelyről tudom, hogy bennem van, akkor megnyilvánul bennem Krisztus élete” – magyarázza buzgón.

Megtapasztalta, hogy a kereszt működik

Most már elkezdődött a változás Nadya életében. Elmosolyodik, ahogy visszaemlékszik édesanyja meglepődött tekintetére, amikor megkérte, hogy segítsen valamiben. „Persze, szívesen” – válaszolta az addig olyan veszekedős 17 éves lány, még mielőtt az anyja teljesen befejezte volna a mondatot.

„Megtapasztaltam, hogy a kereszt működik. Arra jutottam, hogy ha a kis dolgokban működik, akkor minden bizonnyal akkor is működni fog, amikor nagyobb dolgokkal találkozom” – mondja széles mosollyal.

Remény és hit a jövőre nézve

Nagy vigasztalás volt Nadya számára, hogy végre megtapasztalhatta a győzelmet. Ez reményt és hitet adott neki a jövőre nézve – hitet egy olyan élethez, ami alatt folyamatosan, napról napra változhat. Ahelyett, hogy dühös és sértődött lenne, lehet boldog és hálás.

Ahogy most látom ezt a 36 éves hölgyet, aki itt ül előttem, nem látom benne sok jelét annak, hogy ő lenne az a veszekedős lány, akiről beszélt. Viccelődve kérdezem tőle, hogy most már tökéletes-e, van-e még szüksége továbbra is a keresztre.

Hangosan nevetve válaszolja, hogy nem tökéletes.

„Nagyobb szükségem van a keresztre, mint korábban. Annak ellenére, hogy sok minden felett győztem, Isten mindig új területekre hívja fel a figyelmemet, ahol a kereszt még munkálkodhat. Ekkor meg kell tagadnom saját akaratomat, hogy Jézus élete egyre inkább növekedhessen az életemben.”

 

 

Nadya életében útmutatóként szolgál a Róma 14,17: „Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Szellem által való öröm.” Mikor ez a békesség és öröm van a szívében, akkor tudja, hogy Isten akarata szerint cselekszik.

„Ezt az örömöt tapasztaltam meg! Így van velem, amikor engedelmeskedem Isten szavának” – mondja Nadya.

Kezdd kicsiben!

Végül megkérdem Nadyát, van-e intése azoknak az olvasóknak, akik még nem kaptak hitet ahhoz az élethez, amelyhez ő.

„Igen, van – mondja Nadya nyugodtan és megfontoltan –, Istenben bízz, ne a saját értelmedben! Ő mindenható. Bármit meg tud változtatni. Boldogtalan embereket is boldoggá tehet. Mindegy, hol élsz vagy ki vagy, te is teljesen boldog lehetsz.”

Nadya meggyőződéssel beszél. Ezeket ő maga élte át.

„Először is fordulj Istenhez! Alapnak kell lennie, hogy készséges vagy teljes szívedből Őt szolgálni. Kezdd a kis dolgokkal! Ha ezt teszed, akkor megtapasztalod, hogy Isten hű. Ő tehet téged mindig boldoggá és hálássá, függetlenül attól, hogy az érzelmek hullámzanak, és hogy milyen körülmények között élsz.”