Végül elhittem, hogy én is értékes lehetek

Írta: Tove Rebekka Johnsen | Publikált: 2013. június 18.

„Semmi vagyok. Mindenki jobb nálam. Semmit sem tudok.” Sok embernek ismerősek lehetnek ezek a gondolatok. Laura Kloosterman tinédzser évei alatt sokat gyötrődött ezek miatt. De Isten szava által ez az érzékeny fiatal lány végül megtanult hinni magában.

Ma reggel nagyon nyugodt és csendes a kávézó. A beszűrődő gyenge nyár végi napsugarak arra emlékeztetnek minket, hogy az ősz már közel van.
„Úgy gondoltam, hogy az emberek nem fognak kedvelni, ha megismernek.”

Ruth Kloosterman 40 éves. A bejárat közelében levő kanapén ül. Házas és több gyermeke is van. Beszédes, aktív életet élő, kedélyes anyaként ismerjük. De ez nem volt mindig így.
„Visszahúzódó és zárkózott lány voltam” - emlékszik vissza Ruth tinédzser éveire.
Ő inkább az a fajta volt, aki szeret egyedül otthon ülni és olvasgatni.

„Egyedül boldognak éreztem magam.”

 

„Visszahúzódó és zárkózott lány voltam”

Winnipegben nőtt fel a kanadai Manitoba államban. Hat bátyja és egy nővére van. Édesapja meghalt, mikor édesanyja még várta őt. Fiatal éveiben gyakran gondolt rá. Többször imádkozott éjszaka az ágya mellett Istenhez.
„Kértem Istent, hogy ne engedje meg elfelejteni azt a felfogást, amit otthon kaptam.” - meséli Ruth, aki egy jó, keresztény családban nőtt fel. Kedves lány volt, de egy kicsit zárkózott. Félt bármi rosszat tenni. Bár kívülről úgy tűnt, minden rendben, Ruth tinédzser évei elég nehéz időszaknak bizonyultak.

Ruthnak negatív énképe volt magáról, amely miatt sokat szenvedett. Hiányzott az önbizalom. Természetéből adódóan bátortalan és önmagával szemben is kemény volt. – Azt hittem, hogy az emberek nem fognak kedvelni, ha megismernek.

Mikor más emberek társaságában volt, mindig alsóbbrendűnek érezte magát. „Semmi vagyok. Mindenki jobb nálam. Gyakorlatilag semmire nem vagyok jó.” Főleg az önbizalom hiánya okozta, hogy Ruth nem merte elmondani saját véleményét, mikor olyan emberekkel volt együtt, akik szerinte „jobbak” voltak.
„Annyira akartam, hogy a többiek szeressenek” - teszi hozzá.

Hoznak neki egy csésze kávét és lerakják elé az asztalra. Nem nyúl hozzá, tovább mesél a múltjáról. Mivel nagyon szerette volna, hogy szeressék, annak a véleményét fogadta el, akivel éppen együtt volt.

„Nagyon utáltam a konfliktusokat, ezért mindig egyetértettem azzal, amit a többiek mondtak.” Ez azt eredményezte, hogy Ruth lassan mások rabszolgájának érezte magát.
„Egyszerűen nem voltam önmagam.” – vallja be magáról.
Néhányszor elég kellemetlen helyzetbe került, amikor két ismerőse – akiknek két különböző dolgot mondott- találkozott egymással.
„Gyakorlatilag hazugságban éltem.”

Iszik egy kicsit kávéjából, majd ad egy darab csokoládét egyik beköszönő fiának.

Egyik este így imádkozott Istenhez: „Istenem, kérlek mutasd meg, hogy mit csinálok rosszul.”
Ez időszak után hallott valakit a Jel. 3,1-ről beszélni: „Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, de halott vagy.”

Ruth ekkor egészében romlottnak érezte magát a belsejében, hiszen annak ellenére, hogy jó kislányként viselkedett, odabent nem ment minden a helyes módon.
„Megértettem, hogy szükséges, hogy önmagam legyek, ha azt akarom, hogy Isten használjon.
A zsoltárokban az van írva, hogy gyönyörűnek teremtettünk.
Isten tudta hogy mit tett, amikor engem alkotott. Neki terve volt velem és én elhittem, hogy ez valóban így van.” - magyarázza Ruth.

Isten tudta mit tett, mikor engem alkotott.

Isten igéjére volt szüksége, hogy önbizalmat nyerhessen.

Az van írva az 1. Kor. 4:7-ben: „Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?” Így értette meg Ruth, hogy amit kapott Istentől, azt meg kell ossza az emberekkel.

„Lassan megértettem, hogy tényleg kaptam valamit Istentől. Isten adott nekem egy fajta személyiséget és adta nekem a bűn feletti győzelmet. Nagy kedvem van ezt megosztani másokkal is.”
Idővel a gondolkozási módja megváltozott. Ahelyett, hogy attól szorongott volna, hogy a többiek mit gondolnak róla, többé csak Isten véleménye érdekelte.

Új idő következett Ruth számára. Őszintén elmondta véleményét a többieknek és bártan mesélt a kapott győzelmekről. Lassan de biztosan az olyan gondolatok, mint pl. „Semmi vagyok; Semmim sincs, mit adhatnék?” eltűntek.

„Az elején az volt az érzésem, hogy elvesztem a barátaimat”- mondja. A körülötte levő emberek nem szoktak hozzá, hogy csak úgy felvállalja véleményét. Ez az új viselkedés egy kicsit megdöbbentette őket. Ruth ez idő alatt sokat tanult a barátságról.

 

„Rájöttem, hogy vannak jó adottságaim. A sport jól ment, és voltak jó ötleteim. Ráadásul nagyon jól kijöttem a fiatalabb lányokkal”- meséli Ruth.

Rájöttem, hogy vannak jó adottságaim

Kamaszkori félénksége miatt jobban szeretett otthon maradni.
„Később rájöttem, hogy nekem életfontosságú a többi lánnyal eltöltött idő” - folytatja.

Igyekezett tehát minél többet kimozdulni, átlépve ezzel az első „védelmi vonalát”. Lépésről lépésre egyre erősebbnek és biztosabbnak érezte magát. „Végül rájöttem, hogy bennem is van valami értékes.” - meséli.

A bűn elleni harcban nagy segítség volt az idővel kialakult egészséges énképe. Ezáltal kegyelmet kapott arra, hogy fiatalságát messze a bűntől élje az ifjúkori kívánságok közepette teljes tisztaságban. A helyes énkép segítette a Sátán elűzésében.

„Ha magunkról rossz véleménnyel vagyunk, az könnyen megterhelheti lelkiismeretünket. A Sátán vádol, és ha már alapvetően negatív véleménnyel vagyunk magunkról, elég könnyen ésszerűnek tűnhet, amit nekünk magyaráz. De a bizonyosság, hogy „én értékes vagyok” biztonságot ad, megnehezíti a Sátán számára, hogy rossz útra vezessen.”

Ez természetesen nem jön magától. Ruthnak is dolgoznia kellett, hogy egészséges és valóságos önképet kapjon. Az olyan gondolatok, mint „Semmit sem érek, semmihez nem értek, a többiek sokkal jobbak.” sok fiatalnal ismerős. Talán inkább a lányokra jellemző ez a gondolkozás. Általában ők mondják magukról, hogy nem elég csinosak, vagy éppen túl kövérek stb.

„Az ehhez hasonló gondolatok viszont nem fentről valók.” - folytatja Ruth. Számára életbevágóan fontos volt, hogy összhangba kerüljön Istennel és saját magával is.

Most már szinte semmit nem látunk a régi visszafogott, zárkózott lányból, aki nem merte elmondani saját gondolatait.

Tanács, hogy helyes énképet kapjunk:

• Gondolkozz a következőképpen: „Elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok, és elhiszem, hogy Isten kiválasztott és csodálatos terve van az életemmel”
• Továbbá fogadd el a tanácsokat és az intéseket! Szükséged van rájuk! Ha elveted őket és nem foglalkozol velük, valószínűleg vissza fog húzódni, és lehet, hogy többet nem ad semmiféle tanácsot.
• A lehetőséget lásd és ne az akadályt! A lehetőségeket felhasználhatod arra, hogy új dolgokat tanulj meg leküzdeni. Ez a magadról alkotott gondolataidra is jó hatással lesz, hidd el.
• Fogadd el a pozitív megjegyzéseket, észrevételeket, és hidd el, hogy akik azokat mondják, úgy is gondolják!
• Végezetül pedig, ne rakd a mércét túl magasra, és a magaddal szembeni elvárásaid se legyenek értelmetlenül nagyok!