Az ember szabad akarata

Az ember szabad akarata

Írta: Jan-Hein Staal | Publikált: 2014. március 14.

Amikor Isten az embert teremtette, adott neki valami nagyon értékeset. Az ember szabad akaratot kapott, így saját akarata szerint szabadon választhat.
 

Azért esett bűnbe az ember, mert szabad akaratát arra használta, hogy a Sátánra hallgasson. De Jézus ugyanezen szabad akarat által, önkéntesen nyitotta meg a megváltás útját.

Azt aratja az ember, amit vetett

Isten – akié minden hatalom és bölcsesség – minden embernek szabad akaratot adott, amit a törvényeiben tiszteletben tart. Szabad akarat, ez nem azt jelenti, hogy azt tehet valaki, amit csak akar, következmények nélkül; mivel felelősek vagyunk a döntéseinkért. Szabad akaratunk szerint vetünk, de az aratás nem önkéntes.

„… hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Szellemnek vet, a Szellemből fog aratni örök életet.” Gal.6,7-8. (Magyar Bibliatársulat fordítása)

Mások szabad akaratának tisztelete

Mint ahogyan Isten tiszteletben tartja a saját akaratunkat, úgy nekünk is tiszteletben kell tartanunk mások szabad akaratát. Azt jelenti ez, hogy nincs felelősségünk mások iránt? Természetesen nem! Van felelősségünk. Például amikor a gyermekeink még fiatalok, akkor nem gondolkozhatnak így a szülők: „A gyerekeknek szabad akaratuk van, bármit tesznek, önként kell tenniük.”

A szülőknek igenis van felelősségük, ami a gyereknevelést illeti. De amikor idősebbek lesznek a gyerekek, egészséges egyensúlyt kell találni a gyerekek szabad akarata és a gyereknevelés között. Sok a tanulnivaló ezen a területen: hogy ne uralkodjon senki a gyerekein; ne ingerelje őket; ne akarja saját maga másolatává formálni őket. Nem. Példaképeknek kell lennünk a gyerekek számára, szívünkön kell hordozzuk őket, és imádkoznunk kell értük. Legyen velük kapcsolatod, és légy megértéssel irántuk, ahelyett, hogy szabályok tömkelegét állítanád fel előttük.

Pál példája

Így van ez akkor is, amikor másokkal kerülünk kapcsolatba. Ezzel kapcsolatban tanulságos, hogyan bánt Pál Filemonnal a szolgája, Onésimus esetében, aki Rómában megtért. Filemon 8-9 (Magyar Bibliatársulat fordítása): „Krisztusban tehát egészen nyíltan megparancsolhatnám neked azt, ami kötelességed volna, a szeretet miatt azonban inkább csak kérlek…” És tovább a 14. versben: „Döntésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen”

Önkéntes munka

Ugyanígy, ami a szolgálatot és az adakozást illeti a közösségben, nagyon fontos kiindulópont az egymás szabad akaratának tiszteletben tartása. Így a bölcsesség tanít meg az egymással való kapcsolattartás finom szabályaira. Egyfelől soha ne uralkodjunk másokon, ne tegyünk szemrehányást, ne követeljünk semmit másoktól. de ugyanakkor viseljük szívünkön egymást, imádkozzunk egymásért, buzdítsuk és intsük egymást.

Az a szándék, hogy amennyire csak lehet, először is személyesen jussanak el Isten akaratára, önként, teljesen szabad akaratból. Ezután a Krisztus iránti szeretet belevezet bennünket a szabadság tökéletes törvényébe. Úgy, hogy kedvünk lesz szolgálni és áldani embertársainkat. Önként, szívből és örömmel.