Az ima és annak indítéka

Az ima és annak indítéka

Írta: Arild Tombre | Hely: Villers-lès-Moivrons, Franciaország | Publikált: 2013. augusztus 21.

Amikor a tanítványok megkérték Jézust, hogy tanítsa meg őket imádkozni, először azt tanította meg nekik, milyen indítékkal imádkozzanak, és mi a legfontosabb dolog, amiért imádkozzanak.

Jézus azt tanította tanítványainak, hogy imáikban dicsőítsék Isten nevét. Jöjjön el az Ő országa és legyen meg az Ő akarata. Az ilyen imák Istennek tetszőek. Ő az ilyen imákat hallgatja meg. Olvashatjuk a Jakab 4,3-ban, hogy lehet úgymond „rosszul kérni”, és kívánságainkra pazarolni az imádságot, mint például üres dicsőség utáni vágyra vagy élvezetvágyra.

Imádkozzatok az Atya nevében!

Az Atya nevében! Nem a saját nevünkben. Az Ő országa! Az Ő igazsága, békéje és öröme. Nem a mi országunk. Az Ő akarata! Ez az akarat jó, gyönyörűséges és tökéletes (Róma 12,2). Nem a saját akaratunk, ami se nem jó, se nem gyönyörűséges, se nem tökéletes. Igen, itt beleláthatunk Jézus Krisztus igazi tanítványának belső vágyába, hogy olyan életet élhessen, ami Istennek tetsző, és beleláthatunk imádságainak indítékaiba is.

Amikor Jézus főpapi imáját olvassuk a János 17-ben, láthatjuk, mi volt a szívén. Itt imádkozik önmagáért, az apostolokért és minden hívőért az idők folyamán. „Én megdicsőítettelek Téged a földön – mondja imájában az Atyának (4. vers), és folytatja – azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy végezzem el.” Itt olyan imáról olvashatunk, amely teljesen szabad az önös indítékoktól.

Amikor Pál kifejezte buzgó sóvárgását és reménységét, így imádkozott: „mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem.” Filippi 1,20.

„Isten a gőgösöknek ellene áll, de az alázatosoknak kegyelmet ad.” (Jakab 4,6). Ez Isten országának elsődleges törvénye. Nincs értelme Isten örök törvényeinek ellentmondóan imádkozni. Ha így teszünk, az ima hiábavaló lesz, és emlékeztetve leszünk a Példabeszédek 28,9-re, ahol az van írva, hogy „Aki elfordítja a fülét, és nem hallgat a tanításra, annak még az imádsága is utálatos”.

Segítség alkalmas időben

A Zsidók 4,15-16-ban olvassuk, hogy mennyei főpapunk, Jézus mindenben megkísértetett, amiben mi, ezért meg vagyunk hívva, hogy a kegyelem királyi székéhez járuljunk bizalommal, „hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk”. Kegyelem! Segítség! A szükség idején! Szükség idején azoknak, akiknek égő vágyuk van arra, hogy Istennek tetsző életet éljenek a kísértések és a próbák idején. Így nem tapasztalják meg az elesést és vereséget, hanem győzelem és megszentelődés jön.

Igen, legyen hasznunkra ez az áldott hely a kegyelem trónja előtt! Ott segítség van mindazok számára, akik „tiszta szívből hívják segítségül az Urat” (2 Timótheus 2,22), tehát tiszta indítékkal.

Közösség imában

Az 1 Timótheus 2-ben arra vagyunk figyelmeztetve, hogy tartsunk könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért. „Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy minden ember eljusson az igazság megismerésére.” (1 Timótheus 2,3-4). Ne felejtsük el, hogy a mi feltámadt Üdvözítőnk mindig közbenjár értünk! A Vele való közösség az imában való közbenjárás szolgálatának közösségét is jelenti.