Hiányzik az erőd, hogy a mindennapi életben Jézust kövesd? Akkor imádkozz a Szent Szellemért, ahogy a tanítványok tették!
Meglehetősen nehéz helyzetbe kerültek a tanítványok, mikor egyedül hagyta őket Jézus, miután a mennybe ment. Jézus mindig útmutatást adott, biztonságban érezték magukat Vele, és megoldást talált a nehéz helyzetekben. Hogyan folytassák azt a munkát, amit rájuk bízott? Azt parancsolta nekik, hogy kövessék Őt. Hogyan lehetséges ez, mikor már nincs többé velük?
Nem sokkal Jézus mennybemenetele után a tanítványokról az van írva: “Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak voltak az imádkozásban és a könyörgésben…” Ap.csel 1, 14. Igen, akkor valóban üresség és vákuum keletkezett, így imáikban nagy ínséggel keresték Istent. Isten látta a kérésüket és Pünkösdkor elküldte nekik a Szent Szellemet. Ezzel Jézus szavai beteljesedtek: „Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő reátok: és lesztek nékem tanúim…” Ap.Csel 1,8. Ez az erő dolgozott Péterben is, mikor ott állt a sokaság előtt és Jézus örömüzenetét hirdette, pedig korábban nagyon gyáva volt, még azt is letagadta, hogy ismeri Jézust.
Jézus tudta, hogy mint tanítványainak szükségünk van a Szent Szellem erejére és útmutatására, hogy véghezvigyük azt a munkát, amit ránk bízott. Látjuk, hogy milyen hamar a határainkhoz érünk, mikor a jót akarjuk cselekedni: a türelem, szeretet és más erények helyett könnyen harag, veszekedés és gonosz jön elő. Ezek azok a helyzetek, amelyekben szükségünk van a Szent Szellem erejére, hogy Jézus meghívását kövessük: “Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.” Máté 16, 24.
Hiányzik az erőd, hogy a mindennapi életben Jézust kövesd? Akkor imádkozz a Szent Szellemért, ahogy a tanítványok tették! „Avagy ki az az ember közületek, aki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki? … mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?!” Máté 7, 9-11.