Elizeus: A láthatatlan sereg

Elizeus: A láthatatlan sereg

Írta: Frank Myrland | Publikált: 2015. május 1.

Képzeld el, hogy reggel felébredsz, és teljesen körülvesz az ellenség. Hogy reagálnál? Félelemmel és kétségbeeséssel? Vagy látnád, hogy az ellenség csak por Istenünk hatalmához képest?

Elizeus, Isten prófétája ebben a helyzetben találta magát, miután értékes tanácsot adott Izráel seregének. Szíria királya úgy döntött, hogy fogságba ejti, és küldött egy hadsereget a városhoz. A sötétség leple alatt a szír harcosok körülvették a várost.

Mikor Elizeus szolgája korán reggel felkelt, megpillantotta a szír hadsereget a város körül. Ijedten kiáltott mesteréhez: „Mit tegyünk?”

Nem valószínű, hogy ellenünk is egy tényleges hadsereg fog támadni, mint ahogy Elizeussal történt, de vannak ellenségeink, szellemi hatalmasságok, amik jönnek és kísértenek minket tisztátalansággal, világi vágyakkal és csüggedéssel. „Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” (Efézeus 6,12).

Mikor úgy érezzük, hogy a szellemi ellenség közeledik, és kísért, hogy olyat csináljunk, amiről tudjuk, hogy nem Isten akarata, hogyan reagálunk? Tehetetlennek érezzük magunkat, mint Elizeus szolgája?

„Ne félj!”

Elizeus számára egyértelmű volt a döntés. A válasza tiszta volt és hittel teljes. „Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük!” (2 Királyok 6,16). Ezt a szolgájának bizonyára nehéz volt elfogadnia, ahogy lenézett az ellenségre, a dárdákra, a pajzsokra. Senkit sem látott, aki kész volt az ő oldalukon harcolni.

„Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük!”

De Elizeus teljesen másképp látta a helyzetet. Az Úrhoz kiáltott szolgája érdekében: „Uram, nyisd meg a szemét, hadd lásson!” (2. Királyok 6,17). Hirtelen a szolga is olyan megvilágosodott szemekkel látott, mint ő. A város körüli hegyek egyáltalán nem voltak üresek… tüzes lovak és harci kocsik hatalmas serege állt ott, akiket az Úr küldött, hogy megvédjék prófétáját!

A szírek megtámadták a várost, nem tudva, hogy túlerővel állnak szemben. Elizeus újra kiáltott az Úrhoz: „Verd meg ezt a népet vaksággal!” A szírek soraiban káosz tört ki, ahogy hirtelen az egész sereg megvakult.

Elizeus hite egy szempillantás alatt semmivé tett egy látszólag megállíthatatlan hadsereget!

A harc ma

A szellemi hatalmasságok serege ma is éppen olyan veszélyes, mint amilyen a tényleges hadsereg volt, ami Elizeust körülvette. Hamar elgyengülhetünk, és csak a sok ellenséget látjuk anélkül, hogy észben tartanánk, hogy mint ahogy a tüzes lovak és harci kocsik megjelentek Elizeusnak, vannak hatalmak, amelyek a mi oldalunkon harcolnak, ha van hitünk, hogy segítséget kérjünk.

Vannak hatalmak, amelyek a mi oldalunkon harcolnak, ha van hitünk, hogy segítséget kérjünk.

Sátán azt akarja, hogy egyedül érezzük magunkat, hogy úgy érezzük, leküzdhetetlen hatalommal állunk szemben, és csak a saját erőnkre számíthatunk. De ez csak megtévesztés. Az igazság az, hogy a földön lévő erők össze sem hasonlíthatók azzal az erővel, amit a Szent Szellem adhat! Ha hajlandók vagyunk a hit szellemében élni, akkor az ellenségeinket annak látjuk, amik valójában, és Istennel az oldalunkon halálba visszük őket.

„Ne félj, mert én veled vagyok,
ne csüggedj, mert én vagyok Istened!
Megerősítelek,
meg is segítelek,
sőt győzelmes jobbommal támogatlak.”

(Ézsaiás 41,10).

Miben hiszek?

Elizeus szolgája csak abban bízott, amit látott és megértett, és ezért azonnal elcsüggedt. Felismerte, hogy a probléma, amivel szemben állnak, túl nagy, és nem lehet emberi erővel legyőzni. Emberi hozzáállással próbálta megoldani a problémát, ezért vak volt a szellemi harcra nézve. Elfelejtette, hogy az élő Isten az ő oldalán áll.

Miben hiszünk? Mikor ellenséggel találkozunk a mindennapi helyzeteinkben, úgy reagálunk, mint Elizeus, vagy úgy, mint a szolgája?

Ha ebben az egyszerű hitben élünk, a menny minden hatalma a mi oldalunkon áll!