Jézus meg tudja gyógyítani a megtört embereket

Jézus meg tudja gyógyítani a megtört embereket

Írta: Brian Janz | Publikált: 2015. május 28.

Nem szokatlan egy kereszténytől a „megtört” szót hallani. Mind bűnösök vagyunk. Vétkezünk annak ellenére, hogy Isten nem ezt szánta nekünk. Tökéletlenek vagyunk. Hiányosak. Megtörtek. De muszáj ennek így lennie?

Pál azt írja a Róma 3,23-ban: „Mivel mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét.” Igaz, hogy vétkezek, és hogy meg vagyok törve. De ennél sokkal többről van szó.

Nem nehéz belátnom, hogy bűnös életbe születtem. Az élet helyzetei kihozzák a bűnt belőlem, és előbb-utóbb szembesülnöm kell az igazsággal: elesek. Megtört vagyok.

De sokan itt meg is állnak. Könnyű megelégedni azzal, hogy meg vagyunk törve.

Kicsit vigasztaló, ha elfogadom, hogy elkerülhetetlenül vétkezek. Így már nem kell próbálkoznom, vagy legallábis nem túl erősen. Semmit sem tehetek a megváltásomért, nem? És bűnbocsánatot is kaptam, szóval Isten nem is látja a bűneimet. Megtörve lenni csak egy állapot, amíg eljutok a mennyországba.

Ezek a gondolatok általában nem tudatosak, de attól még ott vannak. És hazudnak.

A nagy orvos

Jézust nagy orvosnak nevezik. „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.” (Márk 2,17). Jó beismerni, hogy valóban megtört ember vagyok. De mi mást csinálna egy orvos, mint hogy meggyógyítja az embereket? Igen, meg vagyok törve, de ennek nem kell továbbra is így lennie! Igen, bűnben születtem ebbe a világba, de nem az a cél, hogy ez így is maradjon.

Mi mást csinálna egy orvos, mint hogy meggyógyítja az embereket?

„Menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” (János 8,11). A nagy orvosnak van rá ereje, hogy kigyógyítson a bűnből. Nem kell betegnek lennem. Nem kell megtörnöm. Nem kell vétkeznem. Ő meggyógyít, és kitépi belőlem a bűnt a gyökerénél fogva.

Ehhez járnom kell azon az úton, amit Ő készített nekünk. „Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami földi: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás” (Kolossé 3,5). Mikor ezek a kísértések feljönnek bennem, én nem hagyom őket jóvá. Megtagadom az életem fölötti hatalmukat. Nem vagyok szolgája ezeknek a dolgoknak, én Jézust szolgálom! (Róma 6,12). Halálba viszem őket.

Új teremtés

Az emberiség túl régóta beteg. Nem egy csodaszertől leszek tökéletes ember egy nap. Nem, az egész életen keresztüli pontos engedelmesség hoz gyógyulást számomra.

Nem kell ugyanannak az embernek lennem, aki tegnap voltam.

„Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mintegy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Szelleme által dicsőségről dicsőségre.” (2 Korintus 3,18).

Így még ha nem is lesz teljes isteni természetem már holnap, attól még nem kell megtörve lennem. Épp most, pont ma egy kicsit jobban átformálódhatok az Úrhoz hasonlóvá. Nem kell ugyanannak az embernek lennem, aki tegnap voltam. A türelmetlenség, büszkésség és csüggedés, amit tegnap láttam magamban, halott! Azáltal, hogy megtagadom a bűnös gondolatokat, halálra is ítélem őket.

És lehet, hogy holnap még több fog előjönni, de Jézus segíteni fog azokat is halálba vinni. Semmi nem maradhat életben, ami a bűnös testből jön fel. Ez orvosi utasítás. Mindent megteszek, ami a gyógyuláshoz kell!

Ez nem csak fájdalomcsillapító vagy ragtapasz.

„Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni - talán nem tudjátok? Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.” (Ézsaiás 43,19). Isten a teremtő. Ő el tudja venni megtörtségemet, és új emberré tenni. Ez nem csak fájdalomcsillapító vagy ragtapasz. Új ember fog előjönni bennem. Nem csak egy fényezett változata a régi bűnös énemnek, hanem egy teljesen új teremtés. Jézus élete fog világítani belőlem. (Galácia 2,20).

Nézzük Pétert! Nem merte beismerni egy szolgálólánynak, hogy ismeri Jézust. Ő is meg volt törve (Lukács 22,56-57). De dicsőség a nagy orvosnak, megtanulta ezt halálba vinni. Kigyógyult a gyávaságból, és később ki tudott állni egy egész tömeg elé Isten szavát hirdetni (Ap. csel. 2,14). Ez nem ugyanaz a Péter, akit megrémített, mit gondol a szolgálólány.

Beismerni, hogy megtört vagyok, egy jó előrelépés. De messze van még a cél! Nem fogom feladni a harcot, amíg nem leszek jobban. Nem fogok megállni, amíg nem vagyok szabad a bűntől, amíg nem mondhatom Pállal együtt: „futásomat elvégeztem!” Én is el akarok jutni idáig, hogy futásomat elvégezzem, ahol már nincs bűn. Akkor egy új teremtés van bennem, és megkaptam az igazság koronáját! (2 Tim. 4,8).

Én is meg akarok gyógyulni.

Te nem?