Mária: csekély volt önmagában, de Isten látta őt

Mária: csekély volt önmagában, de Isten látta őt

Írta: Janne Epland | Publikált: 2015. május 22.

Máriának nagyon különleges asszonynak kellett lennie. Ő lett arra kiválasztva, hogy világra hozza Jézust, Isten fiát. Nem lehetett akárki. Ki volt Szűz Mária?

Máriának nem voltak nagy gondolatai magáról, de hitte, hogy Isten gondot visel az életéről, még akkor is, amikor minden valószínűtlennek tűnt. Tőle valóban tanulhatunk hitet és alázatot.

Egy átlagos asszony Názáretből

Ez a fiatal zsidó lány átlagos életet élt Názáretben, egy galileai városban. Egy nap jött egy angyal, és ezt mondta: „Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.” (Lukács 1,30). Ki lett választva a világ összes asszonya közül, hogy világra hozza Isten fiát, akit Jézusnak kellett neveznie. Az angyal elmagyarázta neki, hogy a Szent Szellem fog rá jönni, és így lesz az anyja Jézus Krisztusnak, Isten fiának.

Még ha emberi gondolkozásmód szerint lehetetlennek is nézett ki, Mária mégis ezt válaszolta: „Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint.” (Lukács 1,38). Telve volt hittel és teljes bizalommal Istenben!

„Legyen nékem a te beszéded szerint”

Mindannyian kerülünk olyan helyzetbe, ahol a hitünk megpróbáltatik. Talán olyan helyzetben vagyok, ahol a nyugtalanság és aggódás lenne az első reakcióm. Ekkor az a kérdés, hogy tényleg hiszek-e Isten vezetésében: végzek minden aggodalmaskodó gondolattal, és hittel megragadom ezt az igét: „Semmi felől ne aggodalmaskodjatok!” (Filippi 4,6). Ekkor így válaszolhatok: „Isten szolgája vagyok. Legyen velem a te beszéded szerint. Viselj gondot rólam, ahogy ígérted. Most minden gondomat rád vetem, és a hitet választom.”

Sok más módon is kifejezhetjük hitünket a mindennapokban. Amikor valami arra ösztönöz, hogy adjunk, még ha nekünk nincs is sok, megragadhatjuk a hitet a Lukács 6,8-cal: „Adjatok, néktek is adatik.” Amikor legszívesebben magunknak kedveznénk, de Isten halkan szól a szívünkhöz, és emlékeztet egy családra, akiknek segítségre van szükségük, akkor hitben ragaszkodhatok ehhez az igéhez: „A mással jóltevő ember megkövéredik; és aki mást felüdít, maga is üdül.” (Péld. 11,25).

Mi az eredménye, ha hiszünk Isten igéjében, és megtesszük, amire emlékeztet minket? Akkor valóban átéljük, hogy Isten igaz! Ő betartja a szavát, ahogyan Mária is fogant a méhében, pont úgy, ahogy az angyal mondta.

Maria Istent dicsőítette maga helyett

Mária egyszerűen gondolkodott. Szilárdan hitt Istenben, de kicsi volt a saját szemeiben. Miután az angyal elment, Istent dicsőítette, amiért az Ő szolgálólányának alázatos állapotára tekintett, és rábízta ezt a nagy feladatot. (Lukács 1,48).

„Magasztalja az én lelkem az Urat, és örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben. Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek. Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve!” (Lukács 1,46-50).

Mária megmutatta, hogy azok, akik kicsik és szegények a saját szemeikben, Istennek értékesek, és Ő törődik velük. Ő csak a hitet keresi! Mária nem volt sem királynő, sem nemes, Isten mégis őt választotta. Élete során Istent tartotta mindennek, önmagát pedig semminek. Isten az ilyen embereket akarja használni! Ő látta Mária alázatát, és Jézus anyjává tette.

Ez a hit a miénk lehet

Azt mondják Szűz Máriáról: „És boldog az, aki hitt; mert beteljesednek azok, amiket az Úr néki mondott.” (Lukács 1,45).

Ez vonatkozhat ránk is. Gondolj bele, milyen lenne behelyettesíteni a saját nevünket ebbe az igeversbe! Ez igazzá lehet! De akkor meg kell próbáltatnunk, és hűnek kell lennünk Isten hangjához a mindennapokban. Itt lesz lefektetve a hitünk alapja. Ezért alázzuk meg magunkat, és tegyük félre a saját akaratunkat, véleményeinket és emberi érvelésünket. Akkor tud Isten használni minket!