Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek

Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek

Írta: Tom Harris | Hely: Sydney, Australia | Publikált: 2011. április 6.

A Biblia azt mondja nekünk, hogy megszentelődés nélkül – szentség nélkül – senki sem láthatja meg az Urat. Ha őszinték vagyunk, beismerjük, hogy természetünknél fogva egyáltalán nem vagyunk szentek. Akkor hogyan történhet meg ez az átformálódás?

„Most pedig, minekutána felszabadultatok a bűn alól, szolgáivá lettetek pedig az Istennek: megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre, a vége pedig örök élet.” (Róma 6,22.)

A megszentelődés, az a gyümölcs. Ezért hogy ez végbemenjen, először a bűntől teljesen szabadoknak kell lennünk, hogy Isten szolgájává váljunk. A Róma 7,25-ben Pál azt mondja, hogy az elméjével Isten törvényének, de természeti testével a bűn törvényének szolgált. Pál elméjével nem szolgált a bűnnek, a kísértésnek nem engedett, hanem a Szellem erejével győzedelmeskedett azon. A Jézus Krisztusban való élet Szellemének törvénye szabaddá tette őt a bűn és halál törvényétől. (Róma 8,2.) A bűn és halál törvénye csak akkor érvényesül, ha elmémmel a bűn törvényét szolgálom.

A tagjaimban levő bűn törvénye

Mindazonáltal természeti testével még mindig a bűn törvénynek szolgált. Ez hogyan lehetséges? Egy egyszerű példa segíthet azon, hogy megértsük. Képzelj el egy embert, aki zongorázni tanul. Az elméjével a kottát követi, és a legjobb tudásával és képességével azt játssza, ami a kottában van írva, de még mindig hibázik. Ez az, amire Pál gondol, amikor azt mondja: „Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint; De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban.” (Róma 7,22-23.)

Nem szabad összetévesszük a tagjainkban levő bűn törvényét a bűn és a halál törvényével – az előző akkor érvényesül, mikor a természeti testemmel (nem az elmémmel) szolgálom a bűn törvényét, míg az utóbbi akkor érvényesül, mikor az elmémmel a bűn törvényét szolgálom.

A megszentelődés egy fejlődés

Ha újra annak az embernek a példáját vesszük, aki zongorázik, mondhatjuk, hogy van néhány hiba, amit az ember rögtön észrevesz, amint azt elvétette. Mindazonáltal azt nem az elméjével tette – az a másik törvény volt a tagjaiban. Vannak olyan hibák is, amelyeket nem vesz észre. Ezekre a hibákra a tanítónak (a Szent Szellemnek) rá kell mutatnia, hogy azokra fény derüljön.

Mindenkivel így van, aki elméjével Isten törvényét szolgálja. Folyamatosan fedezik fel azt, ami a tagjaikban levő bűn törvénye miatt tetteiket és cselekedeteiket befolyásolja. Amikor felfedezik, a Szellem ítéletével egyetértenek, gyűlölik azt, és a Szellem által megöldökölik. „Mert ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a Szellemmel megöldökölitek, éltek.” (Róma 8,13.)

A test cselekedetei a tagjaimban levő bűn törvényétől erednek. Azok nem tudatosan lettek végrehajtva, amiképpen a zongorázni tanuló ember sem tudatosan vét hibákat. Amikor felfedezem ezeket a cselekedeteket és azokat megöldökölöm, a megszentelődésben vagyok.

Érdeklődésem kell legyen a megszentelődés iránt

Hogy hová fejlődhet valaki a zongoratanulásban, ez az ő képességétől és érdeklődésétől függ. De a képességnek semmi köze nincs a megszentelődéshez, ez egyedül csak attól függ, hogy az mennyire érdekel bennünket. Pál a megszentelődés útján messzire jutott, mert nagyon nagy volt az érdeklődése. Jézus életétől meg volt ragadva: „…De egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” (Fil,3,13-14)

Aki alkalmanként jót cselekszik, nagyon elégedettnek érezheti magát, és semmit nem fedez fel a tagjaiban levő másik törvényből. Pál másképpen volt, a tagjaiban lévő másik törvényt mindig felfedezte, hogy a gonoszság nála jelen van, és egyedüli vágya az volt, hogy a jót tegye. (Róma 7,21.) Ha hűségesen Istennek szolgálunk és a törvényében gyönyörködünk, akkor ezt a törvényt megtaláljuk. Ami fontos, hogy minden dologban Istent szolgáljuk, szívünk teljességben, és nem a szemnek szolgálván, mint akik embereknek akarnak tetszeni. (Efézus 6,6.)

Ez az, amikor szívből Isten akaratát tesszük, hogy tagjainkban ezt a másik törvényt megtaláljuk – azok, akik az emberek tetszésére élnek, ezt soha nem fedezik fel. Nincs fülük, hogy a Szellem hangját meghallják, és végül, nem képesek arra, hogy a Szellem vezetését és fenyítését kapják. De nekünk nem szükséges elszomorodnunk, amikor felfedezzük azt, hogy a gonoszság jelen van nálunk és a Szellem fenyítését érezzük, mert különleges lehetőség adatott nekünk a további megszentelődésünkre. Nagyobb megszentelődésre és boldogabb éltre jutunk önmagunkért és azokért, akik körülöttünk vannak. (Zsid.12,10-11.)


„Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól, hogy mindenki szentségben és tisztaságban tudjon élni feleségével, nem a kívánság szenvedélyével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent… (I.Thess. 4,3-5.)”

 

Olvasd el ezt a cikket is a megszentelődésről! (angol nyelven)