Kegyelem vagy cselekedetek által váltatunk meg?

Kegyelem vagy cselekedetek által váltatunk meg?

Írta: Tom Harris | Publikált: 2011. május 2.

„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” (Efézus 2,8-9).

Kegyelem a bűnbocsánatra

Megvizsgálhatjuk a Jézussal együtt megfeszített lator példáját. Megbánta bűneit, Jézus pedig megbocsátott neki mondván: „Ma velem leszel a paradicsomban.” (Lukács 23,43). Bűnei megbocsáttattak, és bejutott Jézussal együtt a Paradicsomba. A bűnbocsánatot kegyelemből kapta meg, jóllehet egyáltalán nem volt olyan cselekedete, amivel dicsekedhetett volna.

A megváltás viszont jóval több, mint csupán bűnbocsánatot kapni. Pál azt írja a Róma 5,10-ben, hogy ha megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által. Mit jelent megtartatva lenni az ő élete által?

A kegyelem azt az erőt jelenti, amivel Isten akaratát tesszük

Miután bűnbocsánatot kaptunk, és megragadtuk Jézusban a hitet, megkaphatjuk Isten Szellemét, tehát a szükséges erőt (kegyelmet) ahhoz, hogy megtegyük akaratát, ahogyan Jézus is tette. Ugyanakkor meg kell tagadnunk a természeti test szerinti önös akaratunkat. Ha ezt tesszük, elveszítjük test szerinti életünket, de Szellemben új életet nyerünk. Éppen erről beszél Jézus a Lukács 9,23-24-ben:

„Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem. Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt.”

Ezen a módon nagy átváltozás megy végbe bennünk. Gőgünk alázatra változik, a keménység irgalmasságra, a türelmetlenség hosszútűrésre stb. Emberi tetteink helyére isteni tettek jönnek. Ez a megváltás sokkal nagyobb, mint csupán bűnbocsánatot kapni, erre a „sokkal nagyobb” megváltásra pedig csak akkor jutunk el, ha Isten akaratát a gyakorlatban is tesszük.

Gőgünk alázatra változik, a keménység irgalmasságra, a türelmetlenség hosszútűrésre…

Lelkünk megváltása

Mikor bűnbocsánatot kapunk, szellemünk megmentetik – ez hitünk kezdete. De Pál hitünk végezetéről, lelkünk megváltásáról is beszél. Erről a megváltásról tudakozódtak a próféták, akik a nekünk adatott kegyelemről jövendöltek, arról, amely lehetővé teszi, hogy Jézus szenvedéseiben és az azt követő dicsőségben, az új és dicső életben részt vehessünk (1 Péter 1,9-11). Ezen a szenvedésen ment keresztül Jézus is megtagadva saját magát, és hordozva keresztjét minden nap. És most, hogy megkaptuk Szellemét, megkaptuk a kegyelmet is ugyanazon szenvedések elviselésére és a mennyei dicsőségre való eljutásra.

Emberi akaratunk lelkünkben gyökerezik, ez okoz minden háborúságot és nyugtalanságot. Azáltal, hogy követjük Jézust, és elveszítjük életünket (saját akartunkat), lelkünk megmentetik, és részt kapunk az új és dicső életben, amely teljes összhangban van Isten jó és tökéletes akaratával, és kész betölteni munkáját.

A kegyelem aktív munkát követel

Ez a „sokkal nagyobb” megváltás természetesen azt is jelenti, hogy kegyelem által váltatunk meg, de ugyanakkor megköveteli saját aktív részvételünket is, habár még azoktól a hívőktől is, akik megkapták Isten szellemét, és nagyon buzgók a külső munkákban, nem ritkaság ezt hallani: „nem tehetünk semmit”, mikor a bűn feletti győzelemről és az új életről van szó. Azzal vigasztalják magukat, hogy kegyelem, és nem benső munka által mentettek meg. De Jézus azt mondja: „Mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (János 15,5).

Lehetőségünk van követni Őt, megtagadni önmagunkat és felvenni keresztünket minden nap.

Ha megkaptuk Jézus Szellemét, képessé váltunk az Ő követésére. Ha valóban ez a vágyunk, megtagadhatjuk magunkat, felvehetjük keresztünket minden nap, és tehetjük Isten akaratát. Így részt kapunk Jézus Krisztus dicsőségében (2 Thesszalonika 2, 14).

Így nem hiába kaptuk Isten kegyelmét (2 Korinthus 6,1-2).

 

Olvass többet a megváltásról!