Mi az igazi megváltás?
Mi az igazi megváltás?

Mi a megváltás?

Írta: Tom Harris | Publikált: 2011. február 8.

Mi a megváltás? Általános felfogás szerint a megváltás azt jelenti, hogy elfogadjuk bűneink bocsánatát Jézus halálán keresztül. Kétségkívül ez a kezdete, de a megváltás ennél sokkal többről szól.

A „sokkal inkább való” megváltás

Pál írt a megváltásról a Róma 5,10-ben: „Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele.”


Sajnos ezt a „sokkal inkább való” megváltást kevesen értik. Mit jelent megmentve lenni az Ő halála által? Jézus mondta: „Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt.” (János 15,5.). Ezek a Szellem gyümölcsei, amelyekről olvashatunk a Gal.5,22-23–ban; melyek azáltal jönnek, hogy megfeszítjük a testet indulataival és kívánságaival együtt. (24. vers) Megvan a hatalmunk, hogy ezt tegyük, ha Jézus Szelleme bennünk lakozik.

Pál int minket a Filippi 2,12-ben, hogy félelemmel és rettegéssel dolgozzunk a megváltásunkon. De akkor nem saját magunkat próbáljuk megmenteni? Nem, egyáltalán nem! Azt mondja a következő versben: „Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.” Ez Isten kegyelme, mert Nélküle semmit sem tudunk tenni.

Mindenki szeretne barátságos, kedves és türelmes lenni, de mi teszi olyan nehézzé, hogy így éljünk az élet minden helyzetében? Bűneink okozzák ezt – büszkeségünk, saját akaratunk és kívánságaink. Amikor Isten munkálkodik bennünk, hogy az Ő jó akaratát tegyük, és hogy megfeszítsük saját akaratunkat és énközpontúságunkat, akkor könnyű ellenszegülnünk és vonakodnunk. Ezért folytatja így Pál: „Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek.”

Teljes megváltás: Birtokolni az ígéret földjét

A Bibliában olvasunk Izráel népéről, akik vonakodtak bevenni az ígéret földjét. Isten hatalmával elhagyták Egyiptomot (a világot), így ebben az értelemben meg lettek mentve. De amikor Isten arra kérte őket, hogy vegyék fel a harcot, és foglalják el az ígéret földjét, akkor panaszkodtak, vitatkoztak és fellázadtak. Ha Isten megsemmisítette volna az ellenségeiket, boldogan elfoglalták volna azt a földet, mert tudták, hogy jó föld az, és gazdagon gyümölcsöző. De azt mondták, túl nehéz &nspan; az óriások túl nagyok, a városok túl erősek. Tehát megtagadták az engedelmességet. A „teljes megváltás” helyett &nspan; az ígéret földjének elfoglalása helyett &nspan; 40 évig a pusztában kellett vándorolniuk.

Ha engedelmeskedtek volna, amikor a Mindenható Isten munkálkodott bennük, „megették volna ellenségeiket, mint a kenyeret”, ahogyan Józsué prófétálta. Amikor aztán megtudták, hogy vissza kell fordulniuk, és vissza kell menniük a pusztába, meggondolták magukat, és mégis el akarták foglalni a földet, de Isten már nem volt köztük. Nem volt felettük kegyelem, reménység nélkül mentek fel. Mindezekről olvashatunk a IV. Mózes 13. és 14. részében.

Tehát ne legyünk megelégedve azzal, hogy ki lettünk mentve Egyiptomból (a világból), és aztán egész hátralévő keresztény életünk folyamán a pusztában vándoroljunk, anélkül, hogy elfoglalnánk az ígéret földjét – Krisztus életét a Szellem gyümölcseivel. Nem, hanem ragadjuk meg ezt a „sokkal inkább való” megváltást hit által és az Isten bennünk lévő Szellemének figyelmeztetése iránt való engedelmesség által, így a Szellem által halálba adjuk a bűnt, amely a testünkben lakik (Róm.8,13.). Akkor élni fogunk!

Ez az igazi megváltás!