Allister Garth Cousins nem volt megelégedve azzal a kereszténységgel, amit felnövekedése alatt megtapasztalt. Így 20 évesen tudatosan elkezdett igaz és őszinte kereszténység után kutatni és bűn feletti győzelmet keresni.
Johannesburgtól egy órás autóútnyira fekszik Dél-Afrikában Vanderbijlpark ipari városa. Itt találkozok Allisterrel, és a városon végigsöprő heves felhőszakadás miatt bent ülünk le beszélgetni. Allister 26 éves, Johannesburgban él és grafikai tervezőként dolgozik egy reklámügynökségnél.
– „ Johannesburg csendes és békés részén nőttem fel az anyukámmal, apukámmal és a fiútestvéremmel” - kezdi Allister óvatosan.
Isten, ha Te valahol létezel, vezetned kell az életemet
Gyerekkorától kezdve Allister rendszeresen jár vasárnapi iskolába. Az anyukájával együtt, aki a húzóerő, ő is egy hűséges templomba járó lett tizenéves korában. 21 évesen elkezdett egy nem felekezeti gyülekezetbe járni. Allister mindig is tudatában volt annak, hogy mi a helyes és mi a helytelen, de most határozottan eldöntötte, hogy keresztényként fog élni.
“Isten, ha Te valahol létezel, vezesd az életemet!” - ez az ima növekszik a szívében
A középiskola után vágyat érez arra, hogy egy egészen más életet éljen, mint amit eddig élt. Megértette, hogy a keresztény élet valami többet követel tőle és a régi barátaitól egy természetes elválás következett be. „Mindemellett ők nem akartak többé már sokat velem lenni; mert én mindig Istenről beszéltem” - emlékszik vissza Allister mosollyal az arcán és csillogó szemekkel.
Egyszer azt mondja az egyik barátjának: „Igazából nem tudjuk azt mondani, hogy barátok vagyunk, nem vagyunk igazi barátok. Amikor én nem vagyok veletek, olyanokat tesztek, amiket nem tennétek meg, ha veletek lennék.” Egy kis szünet után így folytatja: „Nincs egy nyílt és őszinte barátság köztünk.”
Fokozatosan vágyat kap arra, hogy szakítson a bűnnel, amiről tudja, hogy még megkötözi őt. De az a hit nélkül, hogy Jézus az ő előfutára, nincsen ereje. Nincs megoldás, nincs kijárat azokból a dolgokból, amik nyomják a lelkiismeretét. A Bibliában olvas arról, hogy akik követni akarják Jézust, azok minden nap fel kell vegyék a keresztjüket és meg kell tagadják saját magukat.
„Képmutatónak kezdtem érezni magam” - mondja Allister. „A Bibliában arról olvasok, hogyan élt Jézus. A lelkiismeretemben én is tudtam, mi a jó és mi a rossz, de nem tudtam ennek megfelelően élni.”
Allister Bibliaórákra jár a gyülekezetébe. Fontolóra veszi, hogy lelkipásztor legyen, mert nem ez az, amit tesz az ember, ha teljesen Istennek akar élni? Megragad mindent a keresésben, amit tud, hogy melyik dolog az, ami kielégíti a vágyat az ő szívében.
Azonban nagyon közel áll ahhoz egy fokon, hogy feladja a keresztény életet teljesen – de ez azelőtt történik, mielőtt Arnolddal találkozna. Arnold néhány évvel korábban csatlakozott a Keresztény Testvéri Közösséghez, és most Cape Town-ban (Fokváros) lakik a családjával.
Allister egy új nem felekezeti gyülekezetbe kezd járni és meghívják őt, hogy vegyen részt egy izraeli úton 2006-ban. Nagyon kicsi a motivációja és még mindig nem biztos benne, hogy keresztény-e. A repülőn valaki megkéri, hogy cseréljen helyet vele és végül Arnold mellett köt ki. Beszélgetni kezdenek és Allisternek ez a beszélgetés egy új élet kezdetének bizonyul.
– Akik az ő nevét hívják, meg lesznek mentve… - mondja Arnold nagyon lelkesen.
– Igen, ezt már hallottam korábban is. - gondolja Allister magában.
– … minden nap! - folytatja Arnold
Ezen az utolsó hozzáfűzésen elgondolkodik Allister. Arra az emberre néz, aki mellett végül véletlenszerűen kikötött és őszintén megkérdezi: „Te úgy gondolod, hogy lehetséges a bűn felett győzni?”
A válasz ugyanolyan nyílt és tiszta, mint amilyen egyszerű is: „Igen!”
Az ezt követő beszélgetés újra reményt gyújt Allister szívében, hogy talán mégsem kell a bűn szolgájaként élnie tovább az életét.
Az izraeli út alatt csak nagyon nehezen tudott másra gondolni, mint amit a repülőn hallott.
Nem sokkal az után, hogy hazatért, Arnold újra kapcsolatba lép vele. Meghívja egy munka-hétvégére a vanderbiljparki Keresztény Testvéri Közösségbe. Itt is valami olyat tapasztal, amit egyhamar nem tud elfelejteni. Egy csapat dolgozó fiatal és a jó légkör erős benyomást kelt benne. Annak ellenére, hogy különböző emberekkel beszélget, mindegyiknek egy üzenete van – ugyan az, mint amit az Izrael felé haladó repülőn is hallott.
„Ami először egy erős benyomást keltett bennem, az az egység volt és az emberek, akik áldozták önmagukat a többiekért”- mondja Allister. „Az idősebb testvérek is leültek velem beszélgetni. Ez nem történt meg ott, ahonnan én jöttem, hacsaknem a lelkipásztor barátja voltál” - mondja komolyan.
„Emlékszem, akkor azt gondoltam magamban, hogy ez helyes kell legyen. Ez lehet az, amit Isten akar,” folytatja.
Azt tapasztalja meg, hogy az emberek egy személyes harcot folytatnak a bűn ellen. Ők nem abban érdekeltek elsősorban, hogy olyan sok „tagot” megnyerjenek amennyit csak lehetséges. Ezek az emberek az életben érdekeltek, és ez az, amire ő már nagyon régóta vágyott.
A Keresztény Testvéri Közösséggel való első kapcsolatot követően Allister meglátogatja a testvéreket különböző alkalmakkor. Egy autóútra is meghívják Fokvárosba. Minden, amit lát és tapasztal, dolgozik benne. Az összejövetelek után az emberek nem mennek olyan gyorsan haza. Közösségük van egymással, amit ő azelőtt nem élt át.
Emlékszik arra a napra, amikor meglátogatta a testvéreket valamelyik ismerősével. Az ismerőse megértette, hogy Allister új barátai jó emberek, de nem volt meggyőzve.
„Ha nem megyek Vanderbijlparkba akkor mi lehet annál jobb?” - kérdezte az ismerőse.
A válasz: „Nincs semmi más – ez a legjobb!”
Az első kapcsolat után a testvérekkel, Allister újra jár azokra a Bibliaórákra, amikre régebben járt. Próbál a többieknek arról beszélni, hogy hogyan dolgozik Isten a szívében, de úgy érzi, hogy az ő életéből hiányzik valami. Ez erős ínséggé válik benne. Ő magának is segítségre van szüksége.
„A Keresztény Testvéri Közösség összejövetelein teljesen megvilágítva éreztem magam. Nagyon akartam ott lenni náluk.” - mondja.
Mindemellett tudja, hogy az üzenet, amit hall, a legjobb segítség és erre nagy szüksége van. Itt segítséget kap, hogy átváltozzon. Az Ige, hogy vegye fel a keresztjét és kövesse Jézust, az egyetlen Ige, ami kielégíti a vágyat, amit az utóbbi években érzett.
Otthon mesél Allister arról a segítségről, amit a személyes életében kapott. Az anyjára és a testvérére is erősen hat az, amit látnak és hallanak, így mindketten hitre jutnak ugyanerre az életre.
Ma Allister aktív résztvevője a közösségi életnek és rendkívül hálás a kegyelemért, amit kapott az életében.
Emberek milliói között is meglátja Isten az igazságot kereső szívet.