Mi a túl magas ár?
„Én is gombócot érzek a torkomban és a könnyeim folynak lefele az arcomon.” – Harald Kronstad mondja el, hogy milyen hatást gyakorolt rá egy férfi őszinte, igaz bizonyságtétele.
Kb. 25 éve annak, hogy először találkoztam vele. Jól emlékszem, hogy csodáltam azt a szép házat, amely a kicsit dombos, dús növényzetű ideális vidéken volt. Egy kicsit távolabb az ingatlantól egy óriási rádiótorony állt. Ron egy buzgó amatőr rádiósként dolgozott, akinek nagyon jó felszerelése volt!
Az utolsó hétvégén ismét találkoztunk egy testvérkonferencián Salemben (Oregon, USA).
„Keressétek először Isten országát és az Ő igazságát, és mindaz amit a pogányok keresnek megadatik néktek!”
Ron az, aki a másfél perces melegszívű, személyes bizonyságtételét teszi. Velem szemben ül egy középkorú férfi és nagyon figyel. Ő annak a gyülekezetnek a felelőse, ahova Ron jár. Próbálja visszatartani a könnyeit. Ronnak egy jó állása volt a helyi városi bankban, de az utóbbi 4 évben munkanélküli volt. Néhány héttel ezelőtt ki kellett költözzön a házából, mert lehetetlen volt tovább a kiadásokat vállalni.
„Ne aggodalmaskodjatok a holnap felől, mert az majd aggodalmaskodik magáért. Minden napnak meg van a maga baja.”
Ron arca sugárzott az örömtől és hálától, ahogy ott a szószéken állt. Semmi kétség afelől, hogy Jézus hegyi beszéde (Máté 5-7. rész) próbára lett téve az utóbbi években. És kiállta a próbát!
Isten szereti az élő hitet.
A felelős testvér nyel és a könnyei lefolynak az arcán. A torkában a gombóc még inkább feszíti. Ismeri Ron helyzetét és beleéli magát. Emlékszik arra, mikor először jött a városba kb. 35 évvel ezelőtt. Emlékszik amint Ron felesége radikálisan megtért és kérlelte őt, hogy segítsen hatni a férjére, hogy ő is tegye ugyanezt. Így is történt.
„Amit én lehetetlennek látok, az Istennél lehetséges. Istennek tetszik az élő hit - folytatja Ron - ha ő velünk van, akkor ki lehet ellenünk?”
„Milyen ár az, amely túl magas ezért az országért? Mi lenne az, amit túl sok lenne feladni azért, hogy ebben részesüljünk?”
„Semmi! A válasz éppen olyan határozott és szilárd, mint amilyen hihető és egyszerű.”
Az egyetlen, aminek jelentősége van, az a mennyország.
„Sok időbe került, hogy így lássam, de Isten nagy kegyelme és irgalmassága által így lett” - mondja ő. „A földi dolgok nem jelentenek semmi, de ami valamit jelent, hogy láthatom a fiatalokat felnövekedni, és hogy kibővített szívet kaphatok és nagyobb segítség lehetek nekik. Mindinkább látom, hogy az egyetlen aminek jelentősége van, az a mennyország.”
„Köszönöm testvérek – szeretlek titeket!”- Így fejezi be a rövid de tartalmas meleg bizonyságát.
Teljesen váratlanul újra találkozunk Portlandban, a reptéren hétfőn reggel. Mindketten mosolygunk, amikor meglátjuk egymást. Ron szombat esti bizonysága nem egy érzéki blöff volt, sem betanult beszéd. Nem is egy olyan kívánság volt e mögött, hogy valakinek imponáljon. De ez csak egy volt a sok szívbeli, meleg és hálás bizonyságok közül ezen az estén. Hálás azért, hogy az evangélium titka ki lett jelentve neki és a maga körülményeiben nyugalomra jutott. Megtapasztalta, hogy Isten szava igaz és pontosan rá vonatkozik a hétköznapokban! Ez egy életből származó beszéd volt – hátsó gondolatok nélkül. Arról sem volt tudomása, hogy a sok jó közül, amiket azon az estén átéltem, ez érintett meg a leginkább.
Ő az én testvérem, - gondoltam - ő Jézusnak ugyanabból a hitéből való amely a hit hirdetése által az én szívemben is élővé lett. Akkor is ha az Atlanti óceán különböző oldalán lakunk, mégis most és mindörökké összetartozunk.
Én is gombócot érzek a torkomban és a könnyeim folynak az arcomon, amikor néhány órával később a repülőn ülve emlékszem a meleg viszontlátásra. Ez egy egyszerű eset, de több ilyen van. Isten örökösei vagyunk és Krisztus örököstársai. Örökölni fogjuk egymást – az élet, amely a Jézus szava iránti engedelmesség által állt elő bennünk a személyes tulajdonunk lett és örökre összeköt minket.
A repülő információs képernyője azt mutatja, hogy hamarosan keresztezzük Grönlandot. Minden életkedvem és hálám ellenére az a gondolat a legnagyobb örömem itt a földön, hogy egy örökkévalóságot fogok eltölteni veled, Ron!
Publikált 2012. február 20.