Misszióút másképp

Misszióút másképp

Írta: Harald Kronstad | Hely: Drammen, Norvégia | Publikált: 2007. december 1.

A Keresztény Testvéri Közösség Magyarországon

 

Magyarországon a Közösség 1972-ben kezdett kialakulni.

Vácdukán – Budapesttől 40 km-re északra – van egy konferenciatermünk, ahol rendszeres összejöveteleket és konferenciákat tartunk.

A gyülekezetben lehetőség van arra, hogy egymást építsék a testvérek – akár egy beszéddel, bizonyságtétellel, imával vagy énekkel – amit rendszeresen teszünk is.

Ha mindannyian egy Szellemmel kereszteltettünk meg, egy Szellemtől vagyunk hajtva, akkor helyes módon közösségünk van egymással, az Atyával és a Fiúval.

Hisszük, hogy miután bűnbocsánatot kaptunk, az az elhívásunk, hogy – mint tanítványok – Krisztust követve legyőzzük a bűnt és szentek legyünk, ahogyan Ő is szent.

A oldalon olvashatsz többet a Keresztény Testvéri Közösségről.

Ezúttal nem Afrikában vagy más távoli tájakon jártunk, hanem hazánkban, mégpedig egy közönséges buszon.

– Én is hiszek Istenben, és minden este elmondom az imámat. Ezt teszem kisgyermekkorom óta.

– Igen? Ugye milyen jó hinni Jézusban? – mondom, és vele örvendezek.

A hosszú buszúton mellettem ülő asszony már elmesélte életének jó részét. 60 éves elmúlt, és néhány hónap múlva nyugdíjba vonul – örül ennek.

– A Bibliát is olvasod? – kérdezem.

– Nem, szerinted kellene?

– Igen, úgy látom, jót tenne neked, és szilárd álláspontra juttatná életed. A Biblia rendkívüli könyv, amely igaz segítséggel és útmutatással szolgál életünkben. Nekem hatalmas segítséget és áldást adott az életben.

– Életünk különböző – mondja – neked házastársad van és gyermekeid, én ellenben gyermektelen vagyok. Kétszer mentem férjhez, és mindkét esetben én akartam elválni. Jó kapcsolatban vagyok korábbi házastársaimmal, de nagyon elszomorít az a sok fájdalom és gond, amit döntéseimmel más embereknek okoztam.

Beismerő szellemet érzek beszédében, erősödik bennem az az érzés, hogy vallomása őszinte.

– Nem mondom, hogy félek a haláltól, de azért kíváncsi vagyok, Isten hogyan fogad majd – folytatja.

– Ezt értem, de a dolgokat rendbe lehet hozni, most, míg élsz. Tulajdonképpen ezt még ma megteheted.

– Úgy gondolod?

Előveszem a Bibliámat a táskából, és kikeresem Pál Rómaibeliekhez írt levele 10. részének 9-10. verseit: „Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.” Az asszony figyelt, és erre a szavakra megélénkült.

– Tudod mit? Nem hiszem, hogy te nagyon távol lennél Isten országától – észreveszem, hogy valami bizonyosság és meggyőződés tölt el.

– Miből gondolod?

– Itt ülsz ugyebár – válaszolom – és én kegyelmet kaptam arra, hogy a mennyeknek országa és az örök élet költözött bensőmbe.

A szavak egyenesen a szívemből jöttek, és érzem, ahogy az Isten jósága miatti hálának folyama előtör bennem.

– Ez igaz – állapítja meg.

– Fogadd el Jézust főnökönek az életedben, és élj Őneki életed hátralévő idejében! Nem tart sokáig, míg bizonyosságot nyersz örök életed felől, és arról, hogyan fogad be majd Isten. Gondolj a latorra, akit Jézussal megfeszíttettek, ő beismerte bűnét és Jézustól kért segítséget! E rövid beszélgetésük után a kereszten Jézus megígérte neki, hogy a paradicsomba kerül vele együtt. Így lehet veled is, és ehhez nem szükséges hosszú gondolkodási idő, ha érzed, hogy Jézus munkálkodik a szívedben. Kedvem volna veled együtt lenni a mennyben, az örökkévalóságban – lelkendezem.

– Nekem is! – válaszolja. Sok átgondolnivalóm lett hirtelen – folytatja. Mondok valamit! Megígérem neked, hogy elkezdem olvasni azt a könyvet – miközben a Bibliámra mutat –, de te is ígérj meg nekem valamit!

– Éspedig?

– Ígérd meg, hogy imádkozni fogsz értem! – mondja.

Mindketten meghatódva hagyjuk el a buszt pár perccel később. Egyik barátja jön elébe, és az asszony kér, hogy mutatkozzak be, és egyúttal megfontoltan jegyzi meg: Sok dolgot kell megbeszélnünk ma este.

„Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok Őt segítségül, amíg közel van! Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.” Ézsaiás 55,6-7.